„A katonai matek szerint el sem kellett volna indulnia a háborúnak.” – Kezdte az altábornagy a háború, vagy ahogy az oroszok a mai napig hívják, különleges katonai hadművelet kiértékelését a Retro rádió reggeli műsorában. Ugyanakkor létezik egy fogalom, a morális motiváció csapdája, ami ugyanúgy megvan a kiskatonában, de a világ vezető nagyhatalmainak vezetőiben is, amikor többségében érzelemvezérelt döntéseket hoznak meg kérdéses szituációkban. Putyin 2022-ben úgy érezte, ha akkor nem lépi meg azt, hogy megtámadja Ukrajnát, akkor az a NATO támogatásával, vagy akár tagjaként annyira megerősödhet, ami Oroszország szempontjából visszafordíthatatlan fenyegetést jelentene.
A putyini döntés mögött érdemes elképzelni egy Maslow-piramist, aminek az alján az általános biztonságérzet áll, Ukrajna katonai erősödésével pedig ez sérült orosz szemszögből. Tehát innen nézve az orosz-ukrán háború valójában egy ideológiai konfliktusként indult a két nemzet között, elsősorban nem is csak a területekért.
De miért pont most, több, mint harminc évvel Ukrajna önállósodása után lépték meg az oroszok ezt?
Orosz tank vonul Ukrajnában (Alexander Ermochenko/Reuters)
Valójában a mostani háború előzményei tíz évvel ezelőtt, a Krím orosz annektálásával kezdődtek. A két esemény ugyan összefügg, de párhuzam mégsem vonható köztük, ugyanis ott egy népszavazást is tartottak a terület Oroszországhoz történő elcsatolásáról, aminek a demokratikusságát ugyan lehet vitatni Ruszin-Szendi Romulusz szerint is, de mégis inkább politikai folyamatok zajlottak le, kevésbé katonaiak, mint most.
A Krím elcsatolása után viszont az ukránok mindent arra tettek fel, hogy katonailag megerősödjenek, ebben pedig a nyugat támogatását is élvezték. Viszont az önmagában kevés lett volna, hogy harcászatilag megerősödnek, a társadalom támogatására is szükség volt.
„Egy háború addig tart, amíg a kormány, a haderő és a társadalom akarata nem változik” – mondta a volt főparancsnok. Az ukrán vezetés pedig tisztában volt ezzel, ellentétben az oroszokkal, akik most már Ruszin-Szendi Romulusz mellett több másik biztonságpolitikai szakrétő szerint is a legnagyobb tévedésbe akkor estek, amikor azt hitték, hogy az ukrán nép nem fog ilyen intenzitással ellenállni az orosz haderőnek.
Ezt erősíti meg az a háború elején napvilágot látott hír is, miszerint az egyik Kijev mellett megállított orosz katonai hadoszlopnál találtak olyan díszegyenruhákat, amiket vélhetően azért vittek magukkal a támadáskor, hogy majd azokban fognak felvonulni az ukrán főváros utcáin, miután lerohanták az országot.
A villámháború tehát nem sikerült az oroszoknak a túlerővel együtt sem. A katonai matematika – ahogy ismét fogalmazott Ruszin-Szendi Romulusz – amúgy is azt mondja, hogy a támadás esetén a védekező fél mindig előnyben van, nagyjából háromszoros túlerőnek kell lenni ahhoz, hogy legyen esély felőrölni az ellenállást, és akkor még a társadalom támogatásáról nem is beszéltünk, ahogy az Ukrajnában adott volt.
Ruszin-Szendi Romulsz egy korábbi sajtóeseményen Veszprémben
Az oroszok ezután áttértek az anyagi jellegű háborúra. A lassú felőrlésre, amiben három dolog számít: a létszám, a technológia és a gazdasági háttér, utóbbi esetében kiemelendő a megfelelő lőszerutánpótlás. Ebben pedig Oroszország vitathatatlanul erősebb, mint Ukrajna, még a NATO támogatásával is.
Márpedig a NATO támogatja Ukrajnát a háború kezdete óta, viszont ez az egyik legösszetettebb része a konfliktusnak, amiben az USA most nagyon úgy néz ki, hogy átlépett egy vörös vonalat.
Habár Joe Bidennek kevesebb, mint hatvan napja van hátra elnöki ciklusából, mielőtt 2025. január 20-án Donald Trump váltja őt a Fehérházban, a leköszönő elnök még meghozott egy döntést, ami engedélyezi Ukrajnának, hogy az orosz anyaföldön hajtson végre katonai csapásokat az USA-tól kapott nagy hatótávolságú rakétákkal. Mindez azért is fontos, mert egészen eddig Zelenszkij csupán arra kapott felhatalmazást, hogy Ukrajna területére behatoló orosz egységek ellen használja ezeket, most viszont változott a helyzet.
A frontról érkező hírek szerint ezt azóta meg is tette, de a hat kilőtt rakéta közül ötöt megsemmisített az orosz légvédelem.
Ilyen rakéták bevezetését engedélyezte Joe Biden Ukrajnának (John Hamilton/U.S. Army via AP)
Ezután Putyin válasza sem maradt el, az oroszok egy eddig nem használt hiperszonikus rakétával válaszoltak, de ami még fenyegetőbb, hogy az orosz elnök megváltoztatta országának nukleáris doktrínáját, ami kimondja, ha Oroszországot olyan fegyverrel támadják meg, amit egy atomhatalom adott ez másik nemzetnek, ő fenntartja a jogot, hogy atombombával megtámadja akár azt az országot is, aki átadta a fegyvert.
Vagyis az orosz elnök egyelőre politikai szinten, de kilátásba helyezte NATO tagországok, köztük az USA megtámadását is, válaszul Joe Biden döntésére.
Ruszin-Szendi Romulusz szerint az amerikai elnök ezzel egyértelműen Donald Trump béketörekvéseit próbálja az utolsó hetekben keresztülhúzni. Az újrázó amerikai elnök ugyanis az egész kampánya alatt azt hangsúlyozta, hogy hivatalba lépése után azonnal lezárja az orosz-ukrán háborút, a mostani döntés viszont új helyzetet teremtett.
Ésszerű magyarázat ugyanis nincs Biden döntésére, miszerint a háború ezer napja alatt nem adta meg Ukrajnának ezt az engedélyt, amikor viszont alig két hónapja maradt a hivatalából, egy olyan döntést hoz, ami hosszú időre ismét eszkalálhatja az ukrajnai helyzetet.
Joe Biden sokat tett a III. világháború kitöréséért (Reuters)
A volt magyar honvédségi főparancsnok szerint ugyan közel kerültünk ismét a világháborúhoz, de egyelőre a politikusok nyilatkozatháborúja zajlik, ahhoz további agresszív lépések kellenének az USA és a NATO részéről, hogy valóban kiterjedjen a háború.
Amennyiben ezek nem történnek meg Donald Trump hivatalbalépéséig, akkor nagy eséllyel elindulhatnak a tűzszüneti tárgyalások. Az új elnök már kijelölte adminisztrációjában azokat a kulcsszereplőket – védelmi miniszter, a CIA igazgatója – akiknek az egyik első feladata az ukrajnai háború lezárása lesz.
Ruszin-Szendi Romulusz szerint a tűzszünethez, majd a békekötéshez elkerülhetetlen, hogy Ukrajna ne veszítsen területeket, Oroszországnak pedig biztosítékot kell adni, hogy nem lesz a NATO tagja az ország. Ezt a biztosítékot pedig az Ukrajnát támogató nyugati hatalmak tudják megadni, mint az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország. Mindez magával hozza azt is, hogy Zelenszkij elnöki napjai is meg vannak számlálva, hiszen hiába ígérte az embereknek, hogy Ukrajna megnyeri a háborút és területeit sem veszíti el, ez szinte biztos, hogy nem fog bekövetkezni ebben a formában.
A következő szűk két hónap sorsdöntő lesz az orosz-ukrán háborúban, de a legnagyobb kérdés, hogy a Fehérházban a demokraták hoznak-e még olyan döntést, aminek beláthatatlan következményei lesznek a világra nézve, vagy Trump január 20. után nekiláthat az egyáltalán nem nyugodt politikai légkörben beváltani ígéretét és elérni a tűzszünetet.
Békéről viszont még sokáig nem beszélhetünk majd, Ruszin-Szendi Romulusz szerint ugyanis olyan mélyre süllyedt az ukrán és orosz nép egymáshoz való viszonya, hogy vélhetően sokáig csak nemzetközi békefenntartó erők jelenlétével lehet biztosítani a látszólagos nyugalmat Ukrajnában, ha egyáltalán eljutunk addig.
