Petre Cozma a fia drámáját feldolgozó film első részének csütörtöki veszprémi díszbemutatója előtt nyilatkozott az MTI-nek, előrebocsátva, hogy sokadszor jár itt, s a jövőben még többször jön abba az országba, ahol otthon érzi magát, és ahol Marian Cozma emlékét számára felejthetetlen módon ápolják.
„Nem múlik a fájdalom, de enyhíti a tudat, ahogy folyamatosan tapasztalatom a fiam iránt megnyilvánuló, el nem múló szeretetet, a veszprémiek, a csapattársak nagyszerűségét, emberségét” – mondta az édesapa, aki a jövőben még szorosabbra akarja fűzni a kapcsolatot.
„Az augusztusi magyar–román barátságos labdarúgó-mérkőzés lesz a következő kiemelt állomás, amelyet Marian emlékére játszanak, majd kezdődnek a Veszprém Bajnokok Ligája-meccsei, amelyeken ott leszek, kivétel nélkül – folytatta Petre Cozma. – És nem egyedül, mert ezentúl minden lehetséges alkalommal hozom magammal az unokámat, aki még nincs hároméves, de már eldöntöttük, hogy ha felnő, ő is a Veszprémben kézilabdázik, ez száz százalékig biztos. Ő fejezi be azt, amit Marian elkezdett."
Petre Cozma kitért rá, hogy ha odahaza van Bukarestben, feleségével naponta két-három alkalommal is kimegy a temetőbe fiuk sírjához, és Romániában sem feledik a tragikus véget érő válogatott játékost.
„Most szombaton volt három hónapja halálának, s erről úgy emlékeztek meg Bukarestben, hogy a főváros Floreasca negyedében fél órára megállt az élet, szünetelt a forgalom, amúgy pedig szinte minden második autón az ő arcképe látható. Romániában sem felejtették el a fiamat..."
Az édesapa elmesélte még, hogy Marian legjobb barátjának február nyolcadikán, vagyis éppen azon a napon van a születésnapja, amelyen a kézilabdást meggyilkolták. Barátja úgy döntött, soha többé nem ünnepli meg születésnapját...
A kérdésre, hogy szerinte mi történt azon a tragikus éjszakán, s miért nincs még mindig hivatalos hatósági válasz, azt felelte: „Nincsenek tanúk, nem beszélnek, így a rendőröknek is nehéz. Véleményem pedig ugyanaz, mint az első perctől volt: előre megfontolt szándékkal végeztek Mariannal, a gyilkosokat odaküldték, ölni mentek..."
Petre Cozma úgy fogalmazott, hogy életének és szívének egy darabja fia halálával Veszprémben maradt, majd példával szolgált arra, hogy román létére immár magyarnak is tekinti magát: „Amikor nemzetközi mérkőzéseken felhangzik, szívemre tett kézzel hallgatom a magyar himnuszt. Odatartozom mindkét országhoz."
