- Soha nem bántad meg, hogy óvónő lettél?
- Soha! A világ legjobb és egyben a legizgalmasabb helyén vagyok. A legjobb, mert nap, mint nap tizenvalahány 3-7 éves kisfiúval, kislánnyal vagyok együtt. Annyi szépséget, annyi örömöt tudnak adni, hogy ezt csak azaz ember tudja, aki közöttük van nap ,mit nap,szinte velük él. A legizgalmasabb, mert mindegyik gyermek más-más egyéniség. Minden nap kapunk tőlük valami újat. Az óvoda folyamatos szembenézés. Szembenézés magunkkal, a világunkkal, környezetünkkel, örömeinkkel, bánatainkkal. Egy csoportban ott van a világunk kicsiben. És ezt én semmiért sem cserélném el. Nekem ez az életem. Minden nap kijelentem: jó helyen vagyok, a legjobb, legizgalmasabb helyen ezen a világon.
- Mit tesz ehhez hozzá a Waldorf pedagógia?
- A Waldorf egy pedagógiai módszer, amely nem elsősorban nevelni akar, hanem felfedezni és felébreszteni szeretné a gyermekben azt, ami benne van. Mindegyik kisfiúban, kislányban ott lakozik valamilyen tehetség. Nekünk ezt kell megtalálnunk, ezt kell a felszínre hoznunk, és megmutatnunk a világnak: neki, családjának, társainak. Ehhez feltétlenül egy természetes közegre van szüksége, amely, biztonságos és szeretetteljes, ezt nekünk kell megteremtenünk. .A kicsik hozzák a tudásukat, tehetségüket, mi meg abba az irányba próbáljuk terelgetni őket, ahol ők megismerhetik alapvető szükségleteiket, vágyaikat, örömeiket.
Tiszta, pontos szokásokat szeretnénk átadni a gyerekeknek. Ehhez a legnagyobb segítségünk a ritmus, a napi a heti és az egész évkör ritmusa, ahogy együtt élünk az óvodában, a hétköznapokon és az ünnepeinken.
- Milyen elvárásaitok vannak a családokkal szemben?
-A nyitottságon és elfogadáson kívül nincsenek elvárásaink. Minden családot szeretettel várunk! Nem feltétlenül csak a Waldorf pedagógia elkötelezettjei jönnek hozzánk, hanem a környéken lakó családok is szívesen íratják óvodánkba gyermekeiket. Nem egy steril, a való világtól elzárkózó életteret akarunk kialakítani. Mint ahogy a világban, egy csoportban is többféle szülő-gyermek van jelen. Leggyakrabban hasonló értékrendű családok találnak ránk. Sok esetben viszont az otthoni és az óvodai nevelési modell között vannak különbségek. Ezt inkább előnynek, kihívásnak gondoljuk, mert ez a kölcsönös tanulási út viszi előre a világot.
- Mi a célotok, mit szeretnétek elérni a „gyerekeiteknél”.
Szeretnénk, hogy a gyerekek testileg-lelkileg egészséges módon fejlődhessenek, félelemtől mentesen. Biztos emberi alapokat kívánunk teremteni. A gyerekek kicsiben megtanulják a világunkat, mindenben utánoznak minket felnőtteket, ezért nekünk felnőtteknek követendő példává kell válnunk. Hiszen a kicsik azzal a bizalommal érkeznek a világra, hogy a „Világ jó és az emberek is jók!” Nekünk kell olyannak lennünk, amilyennek a gyerekeket szeretnénk látni….ez nagy felelősség, a mindennapi életben ehhez pedig sok-sok tudatosság, türelem,erő kell.
A waldorf pedagógia tevékenységpedagógia, egy hatalmas játéktér arra, hogy a gyermek a világot saját cselekvése által ismerhesse meg.
Az óvodában a gyermek szabadon eldöntheti, hogy részt vesz-e egy tevékenységben vagy nem. Az értelmes „szükség”az, ami mégis cselekvésre késztetni a gyermeket, hogy semmi nem cél nélkül van. „Megsütjük együtt a cipót, mert ez lesz a reggelink…”„Ki kell venni a sütőből a kalácsot, de nem azért, mert az óvónő azt mondja, hanem azért, mert különben megég…” Ezek a határok, értékek világosak, jól követhetőek.
Szeretnénk, hogy közvetlen és egyéni tapasztalatokra tehessenek szert, ehhez szükségük van szeretetteljes baráti kapcsolatokra. A gyerekek születésüktől fogva egy nélkülözhetetlen szociális kapcsolati hálót építenek és teljes lényükkel részt vesznek ebben,kiemelten fontos ez az első 7 évben. Az egészséges életmód, az esztétika ,gyerekdalok ,versek,mesék és még megannyi szín a palettán…
Az óvoda végére testileg, lelkileg megerősödnek, annyira, hogy később terhelhetőkké válnak az iskolákban. Ott már szembe tudnak nézni az elvárásokkal. Szembe tudnak nézni problémáikkal, és kreatív módon meg tudják oldani azokat. Akik nálunk „végeznek”, azok nem kizárólag a hasonló pedagógiát követő vámosi iskolában folytatják útjukat, hanem sokan, úgynevezett szokványos általános iskolákba mennek tanulni. Ott is sikeresek lesznek! Sikeresek, mert értik önmagukat, megérezték, megtanulták nálunk, hogy hogyan lehetnek önmaguk. Ki tudnak állni önmagukért, társaikért, jó kommunikációs készséggel rendelkeznek. Szociális érzékenységük magasfokú.
- De ezt a sikert nem egyedül éritek el.
Ehhez kell a család, kell a szülő is, az együttműködés. Sokan azt gondolják, az óvoda, az iskola, majd megoldja a gyermek összes problémáját. Nem! A gyermek nevelése közös feladat, öröm. Mivel a család együtt van legtöbbet, mi csak segítők lehetünk ezen a szép úton. Nem háríthatunk, a nevelés szívbéli közös ügy!
Havonta szülői körön találkozunk a szülőkkel és szükséges esetén külön is beszélgetünk egy-egy családdal. Sok esetben véleménykülönbségek is kialakulhatnak közöttünk. De a lényeg, hogy megtaláljuk a közös hangot, hogy megtalálhassuk a kulcsot a gyermekhez, hogy tapasztalatai kiteljesedhessenek!
Sok közös ünnepünk van, ahol a szülők egymással is találkoznak. Rengeteg jó baráti kapcsolat alakul ez alatt a 3-4 év alatt, kölcsönösen segítik egymást. Mindannyian sokat formálódunk, változunk, sokat tanulunk a másiktól.
Ebben a közös kalandban nap, mit nap feltesszük azt a kérdést a gyermekre gondolva, hogy ki vagy Te, meg szeretnénk Téged ismerni! Miben és hogyan tudunk segíteni? Mi a jó Neked? Folyamatosan dolgozunk, kutatunk, közös irányokat határozunk meg, hogy egyfelé haladjunk: a gyermek felé. Ez a folyamat pedig nyitottság, a másik elfogadása, szeretet nélkül elképzelhetetlen…
Ujhelyi Mária
Vadvirág Körzeti Óvoda Csillagvár Waldorf Tagóvóda
Nyugat-Magyarországi Egyetem, Óvodapedagógus
BMK, Népi Játék -és Kosárfonó Szakoktató
Waldorf Pedagógiai Intézet, Waldorf Pedagógus
