Az unióban 2009 a Kreativitás és Innováció Éve, ennek keretében rendeztek konferenciát Európa 27 országának 100 tehetséges fiataljának részvételével Brüsszelben, melyen Veszprémet és régiónkat Janzsó Ádám, az egyetem műszaki menedzser szakos hallgatója képviselte.
Ádám 2005 óta dolgozik fiatalokkal, és az azóta eltelt években több ifjúsági program szervezésében vett részt. Jelenleg a Várfok Alapítvány és a Veszprém Megyei Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda vezetője.
- Sajnos az úton Brüsszelből elég keveset láttam, mert nagyon feszített volt a program – meséli. - Az első nap kiutaztunk a másik nap meg vissza. Alapvetően több szó esett a protokollról, a formalitásról, mint a kreatív együtt gondolkodásról, városnézésre pedig egy rövid buszos kirándulástól eltekintve nem igazán volt lehetőség. Több olyan programot szerveztek, melyek nem igazán rólunk, mint inkább nekünk szóltak, ez azonban nem mindenki számára volt érdekes. Számomra a program leghasznosabb részének az a szabad blokk bizonyult, ahol kisebb csoportokba osztva megismerhettük egymás projektjeit. Én az úgynevezett „Social Village”-ben, azaz szociális faluban kaptam helyet, ahol a társadalmi innováció volt a fő téma. A beszélgetések során a különböző országok képviselői elmesélték, ők milyen társadalmi problémákkal küzdenek és náluk milyen módszerekkel próbálnak ezek ellen tenni. Megismerhettem az általuk már kipróbált módszereket, például, hogy hogyan próbálnak állami és egyéb támogatást szerezni az utcagyerekeket projektekbe való bevonását célzó programjaikhoz. Egy nagyon jó kezdeményezést mesélt el az egyik román résztvevő: ők nem pénzt, hanem minden más anyagi eszközt biztosítanak a tehetséges fiataloknak.
- Az eseményt hatalmas köz- és médiafigyelem övezte – folytatta Ádám - A beszélgetésekbe külsősök is belehallgathattak, így rengeteg újságíró és több politikus, Európai Parlamenti képviselő is becsatlakozott. Megkértek, hogy egy szóval mondjuk el, mi a legsúlyosabb probléma hazánkban, amit természetesen nem lehetett így lerövidíteni. Én a fiatalok jövőképének hiányáról és az érdektelenségről beszéltem. Nincs olyan társadalmi modell előttük, amelyben képesek lehetnek előre tervezni. Úgy érzem az esemény legfontosabb mondanivalója: hogy merjünk nyitottak lenni és ne féljünk akár a zárt ajtókat is döngetni.
