Az ünnepélyes kenyérszentelésen Farkasdy Károly, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Veszprém Megyei Szervezetének megyei igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Az igazgató beszédében a kenyérrel kapcsolatos szólások, közmondások felidézésével bizonyította: a kenyér mindennapjaink része.
A Magyarok Kenyere programban az ország tizenkilenc megyéjében és a határokon kívül működő gazdaszervezetektől is sok felajánlás érkezett, megyénkben 45 gazda 8 tonna búzát ajánlott fel. A magyarlakta területekről összegyűlt búzából liszt készül, amit kiosztanak a több mint 140 szervezetnek, akik körülbelül 80 ezer gyermekhez juttatják el az adományokat.
Nagy Károly kanonok a kenyér szakrális jelentőségét emelte ki: alapvető élelmiszerünk már az Ószövetségben is többször fontos szerepet játszik. Az Istennek adományként felajánlott kenyér már ekkor is szentelt dolognak számított, melyhez a főpapokon kívül más nem nyúlhatott. De a kanonok felelevenítette a zsidók Egyiptomból történt kivándorlását is, mely során Isten minden nap kenyérrel, mannával látta el a sivatagban negyven évig vándorló népét.
Az Újszövetségben még jelentősebbé válik a kenyér, amikor Krisztus azzal azonosítja magát az utolsó vacsorán: „ez az én testem”. Innen eredeztethető, hogy az egyház legdrágább kincse az oltáriszentségben, a kenyér színében rejtőző Krisztus. Az sem véletlen, hogy a legfontosabb imádságban a „mindennapi kenyerünket” kéri Istentől minden egyház.
A kanonok megszentelte a Magyarok Kenyerét és a múzeum kenyerét, amelyeket megszegtek és szétosztották a jelenlévők között.