– Ön 2004 decemberében jött Ajkáról Veszprémbe. Milyen várost vett át, mennyire ismerte a körülményeket, hiszen minden városnak megvan a maga sajátossága.
– Ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy visszajöttem, hiszen a hároméves ajkai szolgálatom előtt – 1985-os fölszerelésemtől fogva – mindig Veszprémben szolgáltam. Hét éven keresztül lehettem a város rendőrkapitányának helyettese bűnügyi vezetőként. Tehát elmondhatom, hogy olyan helyre érkeztem, ahol szinte minden körülmény ismert volt a számomra. Arról nem is beszélve, hogy a megye városainak kapitányai meglehetős rendszerességgel találkoznak, információt cserélnek. Visszatérve kérdésére: az volt a célom, hogy az akkori színvonalat megőrizzem, s amennyiben lehet, javítsak rajta. A gondok akkor is, most is hasonlóak. Akkor is komoly létszámhiánnyal küszködtünk, s ma is. Ez elsősorban az utcán szolgálatot teljesítőknél jelent gondot.
– Nem is reménykedhetnek létszám feltöltésben?
– Még ebben a hónapban érkeznek frissen végzett rendőrök, de gyakorlatilag ugyanannyian, sőt többen távoznak a nyugdíjba vonulók.
– Mit tesznek annak érdekében, hogy bővüljön a létszám?
– Például megyeszerte toborzunk a középiskolákban. Úgy érzem, a fiatalok körében van vonzereje a rendőri munkának. Persze azt tudni kell, hogy ez nem a meggazdagodás munkahelye, de elfogadható megélhetést ad.
– Idősebbekben nem gondolkodnak?
– Talán kevesen tudják, de nálunk a felvételi korhatár 35 év. A frissen végzetteknek még meg kell ismerkedniük a szakma (vagy hivatás) titkaival, s ez bizony pár évet még igénybe vesz. A gyakorlat nem azonos az iskolával, arról nem is szólva, hogy igen költséges a rendőrképzés. Egy kezdő nyomozónak három-négy évre van szüksége ahhoz, hogy jó nyomozóként tudjon önállóan dolgozni.
– Mennyire tükröződnek a társadalomban végbemenő változások a rendőrség soraiban?
– Teljes mértékben, hiszen mi is ugyanott élünk, s bennünket is érnek a változások. Például korábbi nyugdíjba vonulás.
– Visszatérve Veszprém közbiztonságához: ha az állomány nem bővíthető, milyen egyéb eszközöket tudnak bevetni a jobb közbiztonság érdekében?
– A tavalyi évet említeném: az önkormányzattal közösen pályáztunk, s 18 millió forintot nyertünk. Ennek az összegnek egy jelentős részét a túlórák kifizetésére tudtuk fordítani, így lehetett több rendőr utcai jelenlétét biztosítani bűn- és baleset-megelőzési céllal. Meg kell említenem, hogy a kapitányság életében ilyen célra ekkora összeget megelőzési célra még nem kaptunk.
– Van-e lehetőség hasonló pályázatra idén is?
– Sajnos, eddig még nem találkoztunk ilyennel, így az akciókat például úgy tudjuk megoldani, hogy a "benti", vagyis az irodai és nyomozói állományt mozgósítjuk. Mindenképpen meg kell említenem a polgárőröket, akik nagyon sokat segítenek munkánkban. Elsősorban a rendezvények biztosításánál tudunk számítani rájuk, de a közös járőrözéssel is sok terhet tudnak levenni a vállunkról.
– Elmondható-e, hogy a tavalyi pályázati pénz abban is kamatozott, hogy kevesebb volt a bűncselekmény a város utcáin?
– Lényegesen csökkent az ismertté vált bűncselekmények száma. Ezen belül a betöréses lopások, lakásbetörések száma, a testi sértések száma.
– Nyilván vannak olyan területek, amelyekkel elégedetlen.
– Igen, ilyen a garázda esetek száma, amely némileg emelkedett. Hozzá kell tennem, hogy nem a közterületeken, hanem szórakozóhelyeken, lépcsőházakban.
– Fel lehet-e a várost osztani földrajzilag a bűncselekmények tükrében?
– A lakótelepeken több, a családi házas városrészekben kevesebb a bűncselekmény, de azt is figyelembe kell venni, hogy a lakótelepeken többen élnek.
– Azt is meg tudja erősíteni, hogy a családi házas részeken jobban ismerik egymást az emberek?
– Minden bizonnyal, így jobban is tudnak egymásra, egymás vagyonára figyelni.
– Vannak-e tipikus lakótelepi bűncselekmények?
– Ilyen például a gépkocsik feltörése, a rongálás, az alagsori tároló-feltörések, kerékpárlopás stb.
– Nagyon sokat beszélünk a megelőzésről. Megfelelőnek tartja a munkájukat?
– Folytatja a rendőrség azt a megkezdett munkát, aminek idáig volt eredménye. Gondolok itt például a térfigyelő kamerákra. A sétáló utcán egy időben számos garázda cselekedet volt, mára ez a múlté. Nagyon fontosnak tartom a jelzőrendszer kiépítését. Ez olcsóbb, mint a kamera, de ugyanúgy hatékony. Egy egyszerű gombnyomással riasztható a rendőrség. Az ügyeleten megjelenik a hívás helye, s a diszpécser azonnal tud reagálni. De fontosnak tartom az iskolai felvilágosító előadásainkat is. Lényeges, hogy a fiatalok azzal is tisztában legyenek, miképp kerülhetik el áldozattá válásukat. Hasonlóképp gondolkodunk a nyugdíjasok esetében is. Róluk is rendszeresen kell gondoskodnunk. Nem szóltam még az információs kiadványainkról, melyeket igyekszünk minél több helyre eljuttatni. A környező településeken eredményesen működik a SZEM (Szomszédok Egymásért Mozgalom), jó lenne, ha a városban is népszerűbb lenne. A rendőri jelenlét nagyon fontos, de nem pótolhatja az azonos területen élők kölcsönös figyelmét. Ezen kívül igen hasznos, ha mindenki a maga portájára vigyáz, ami lehet technikai eszköz (riasztó, zár stb.), de a családtagok nagyobb figyelme is.
– Régen népszerűek és tekintéllyel bírók voltak a körzeti megbízottak. Igaz ez ma is?
– Jelentős a szerepük, mert azok környezetében él, ahol dolgozik. Mindennapjaikat is együtt élik meg, őszintébbek velük az ott élők.
– Térjünk át a közlekedésre: romlott vagy jobb lett a közlekedési morál a kapitányság illetékességi területén?
– A statisztikák is azt mutatják, hogy javult, de még nagyon messze vagyunk az ideálistól. Csökkent a halálos és a súlyos, illetve könnyebb sérüléssel járó balesetek száma, a kárérték viszont nőtt. A javulás mögött ott áll a szabályok szigorodása, de a rendszeres jelenlétünk is. Én, aki naponta közlekedek, azt tapasztalom, hogy egy ideje udvariasabbak, türelmesebbek a közlekedők. Ezt a városi közgyűlésen is elmondtam, s többen is hasonlókat tapasztaltak.
– A többi városi kapitányság rangsorában hová helyezné Veszprémet? Kérem, a Cozma-gyilkosságról most ne essék szó.
– Idei statisztikák még nem állnak rendelkezésemre, de a kiemelt bűncselekmények terén egészen biztosan kedvező helyen állunk, ugyanis egyik kategóriában sem vagyunk az ötödik helynél rosszabb helyen.
– Mennyire tartja motiváltnak az állományt?
– Nézze, aki itt dolgozik, nem munkának, hanem hivatásnak tekinti rendőri létét. Elhivatott rendőreink vannak, akik tisztességesen végzik sokszor nagyon nehéz feladatukat. Akiből az ilyenfajta elhivatottság hiányzik, az ne jöjjön a kötelékünkbe, de ha itt is van, hamar távozik.
– Befejezésül essék szó a kapitányról is. Két elismerést is kapott az utóbbi időben. Olvasóink nevében is gratulálok.
– Köszönöm. Az egyik egy főkapitányi jutalom volt, a másik pedig a megyei polgárőr napon kapott díszkard. Örülök ezeknek, de egy kapitány csak akkor végzi jól a munkáját, ha egy kapitányság is azt teszi. Alapvetően tehát munkatársaimnak köszönhetem az elismerést. Ők azok, akik a munka dandárját végzik.
