Vasárnap este megcsörren a telefonom, Erdélyi József hív. – Sanyikám, lenyomtak, mint a bélyeget. Találkozzunk hétfőn reggel a polgármesteri hivatalnál, az ügy nem tűr halasztást! – mondja egykori interjúalanyom. Mint megtudtam, a korábban vasazásból élő család utolsó mentsvára is romba dőlt: felfüggesztették azt az 56 ezer forintos támogatást is, amiből az ételt és a rezsit fizették. Ha ételre sincs pénz, az időpont egyeztetés nem járható út, így váratlanul állítottunk be a városházára.
Ha gyémántba öntik az embert, a bőrszíne akkor is átüt. A hivatal portásnője érezve, hogy megbeszélt találkozónk nincs, székéből hátradőlve, arcán lesújtó kifejezéssel nyújtja felénk a telefont mondván, a polgármester nincs bent, lehet beszélni a titkárnőjével. A vonal másik végén kedves hang fogad minket, majd azt tanácsolja, hogy menjünk föl és beszéljünk személyesen. Segítséget nem ígér, de áll rendelkezésünkre. Ha mást nem is tehet, megpróbál időpontot adni a polgármesterhez.
Erdélyi József továbbra is azért harcol, hogy engedélyt kapjon a vasazáshoz
A második emeleti irodában hellyel kínálnak, türelmesen hallgatják rövid mondandómat, míg Erdélyi József légszomjával küszködve gyógyszer után kutat. Miután megkönnyebbült, a családfő átveszi tőlem a szót, és elmeséli lassan fél éve tartó kálváriájának rövid történetét. – Reggel betelt a pohár – mondja –, a lányomat éhesen küldtem iskolába, nem tudtam neki mit adni. Kérdem én, miért kell elvenni azt a keveset is, amit kaptunk? Raboljak vagy csaljak, hogy végre ne éhezzen a családom? – teszi fel a költői kérdést. Mondandójából megtudom, a probléma egy két éve vásárolt, vasazáshoz használt, lestrapált Peugeut Boxer körül van. Egy felülvizsgálat miatt megvonták tőlük a megállapított segélyt, ha az autó ugyanis többet ér, mint a jogszabályban küszöbként meghatározott összeg, nem folyósítható tovább a támogatás.
– Még 2007-ben vásároltam a kocsit részletre, használtan. Akkor úgy egyeztünk meg, hogy 1,7 millió forintot kell kifizetnem érte, és míg az adósságom nem törlesztem az utolsó fillérig, a nevemre sem írják. Becsülettel fizettem is hónapról hónapra, a vasazásból megkerestem a részletekre valót egészen addig, amíg nem jött a szigorítás. Azóta, ha hívnak, sem merek elmenni a hulladékért, mert ha megállít a rendőr, keményen megbüntet – mesélte Erdélyi József.
A polgármester ügyintézője azt tanácsolta, hogy Dr. Büki Szilvia főjegyzőnél próbálkozzunk, átmentünk hát egy irodával arrébb. Ott elmondták, hogy a jegyző asszony értekezleten van, de amint visszatér, szakít ránk időt. Az addig szabadon maradó fél órában titkárnője faggat, hogy mi ügyben érkeztünk. Erdélyi József sokadjára mesél a megpróbáltatásokról, legalább most már nem telefonon hallgatja az ismeretlen fél. Kiderült, hogy ha elválna feleségétől, a jog szerint már más kategóriába tartozna, és továbbra is járna neki az ő részére folyósított 25 000 forint, azonban ez a lehetőség számára szóba sem jöhet. Nincs az a pénz, amiért elhagyná a nejét, még ha csak jogilag is.
A főjegyző megérkezik, szegről-végről már ismeri a családot. Ha a polgármester itt lenne, neki sem lenne idegen a név, hisz már számos alkalommal tüntette ki Erdélyiék lányát zenei sikerei miatt. Az viszont már múlt idő, a család anyagi helyzete ugyanis egy ideje nem teszi lehetővé, hogy a gyerek zenét tanulhasson. A tárgyra térünk, hisz az idő drága, különösen akkor, ha üres a gyomor. A főjegyző néhány jogszabályból idéz, majd tovább irányít minket a hivatal útvesztőjében, elmondása szerint ha van valaki, aki tud megoldást a problémára, az Angyal Éva lesz, a Gyermekvédelmi-, Szociálpolitikai- és Egészségügyi Iroda vezetője.
Irány a B-épület, fel az emeletre, ahol bejelentkezünk, majd rövid ücsörgés után befáradunk az irodába. Angyal Éva előtt már nyitva a vaskos paksaméta, benne az Erdélyi család papírra vetett történetével. Problémáját a reggel folyamán már nem először, és nem is másodszor meséli Erdélyi József, megemlítve mindent, amiről úgy gondolja, hogy segíti annak megértését. Eközben a kérvények, nyilatkozatok és igazolások közül is előkerülnek a vitatott gépjármű fénymásolt papírjai. A probléma állítólag az, hogy hiányzik a vagyonnyilatkozatból, viszont abba nem kerülhet, mivel nincs a család nevén. Kétévnyi törlesztés még hátra van belőle.
Summa-summarum, Angyal Éva hosszas gondolkodás után előáll egy lehetséges megoldással. Az 56 ezernek a vizsgálat végéig lőttek, a hivatal ügyintézőinek kötve van a keze, míg egy harmadik hatóság becsüse meg nem állapítja a Peugeut Boxer jelenlegi értékét. Rendkívüli Gyermekvédelmi Támogatásra – 30 ezer forintra – viszont igényt tarthat a család, aminek segítségével egy lélegzetnyi előnyhöz juthatnak.
Megköszönjük hát a segítséget mindenkinek, legfőképpen Angyal Évának, hogy fogadott minket, és jogszabályokba való burkolózás helyett minden tőle telhetőt megtett egy rászoruló, becsületét védő roma családért.
A papírmunka végeztével a városházát magunk mögött hagyva még egyszer végiggondoljuk, hogy mennyi megalázó helyzetet és utánajárást követelt a kevéske összeg. Örülünk neki, hiszen segítségével néhány hétig még étel kerülhet az Erdélyi család asztalára, és bízunk benne, hogy a becsüs jelentkezik, mielőtt a segítség elfogyna. Ezen viszont sokáig nem töpreng, aki napról napra él, inkább várja az órát, amikor jelentkezhet a pénzért és végre ebédelni indulhat.
