Körülbelül annyit érsz a szememben, amennyit neked a veszprémi polgárok akarata. Semmit! De amit ma tettél, az gyalázat, erre nincs jobb szó. Méltatlanná váltál arra, hogy akár csak egy nappal tovább képviselhesd ezt a várost, amely híres a szolidaritásról, az együttérzésről és arról, hogy mindig segítő kezet nyújt a bajbajutottaknak. Te, kedves Kész Zoltán, szégyent hoztál a városunkra. És ez az a pont, amit egy bocsánatkéréssel már nem lehet elintézni.
Miért ír egy újságíró nyílt levelet egy országgyűlési képviselőnek? Miért nem éri be annyival, hogy leírja, mi történt és kész? Mert ennek a történetnek a kezdetek óta szerves része vagyok. Oknyomozó riporterként attól a naptól fogva a becsapott, átvert és kihasznált diákok és idős emberek történetével fekszem és kelek, amióta Czeglédy Csabát és cimboráit bilincsben bekísérték oda, ahová már réges-rég be kellett volna kerülniük.
A Czeglédy-botrány feltárójaként jogot formálok arra, hogy véleményem legyen, és mint ilyen, lesújtva érezzem magam, amikor azt látom az Országgyűlés honlapján, hogy legalább ebben az egy témában szinte minden máskor gyűlölködő ellenzéki politikus képes volt félretenni a pártérdeket és saját érdekeit és úgy szavazni, ahogy egy tisztességes embernek azt a szíve diktálja. Három kivétel volt csupán a sorban, akik az emberség legapróbb szikráját nem tudták felmutatni egy gombnyomás erejéig sem. Te vagy az egyik!
Amikor ma délután egy kollégám felhívott és a Czeglédy-károsultak kártalanításának mai parlamenti szavazásáról kérdezett, a következőket mondta: "Hát tudod, ha ez a pojáca Veszprém képviselője, akkor szégyellheted, hogy veszprémi vagy". Azaz csak mondta volna, mert inkább visszanyelte a szavakat. Tudja, hogy mennyire szeretem ezt a várost, hiába élek itt még csak tíz éve. Akkor is azt mondtam, és ma is vallom, ez az a város, ahová csak megérkezni lehet.
Szóval a kollégám mindezt tudva, nem fejezte be, vagy inkább visszanyelte a szavakat. És úgy folytatta, vagyis, akarom mondani, "szégyellhetitek, hogy ez az ember a képviselőtök". És ezzel nem tudok vitatkozni. Vagyis csak félig. Nekem nem a képviselőm, sosem szavaztam rá, előbb sorvadjon le a kezem. De még csak képviselőnek sem mondanám, mert egy képviselő, ahogy az a szóban benne van, képviseli valakik akaratát. Kész Zoltán már bebizonyította, hogy még csak véletlenül sem azokat képviseli, akik színében a kényelmes parlamenti bársonyszékbe ült. Ugye emlékeznek? A veszprémiek és Veszprém környékiek elég egyértelműen kinyilvánították, hogy nem kérnek a kényszerbetelepítésből. De nem csak az aláírásgyűjtés és a nemzeti konzultáció során, hanem akkor is, amikor buszszámra adták össze a konzerveket, szőlőcukor tablettákat és minden más erőt adó holmit a kerítést és határainkat őrző rendőröknek és katonáknak - amit volt szerencsém irányítani. Kész Zoltán, amikor az országgyűlésben szavazni kellett volna arról, hogy Magyarország miniszterelnökét felhatalmazzuk arra, hogy harcoljon a kötelező betelepítés ellen, Veszprém "képviselője" nem nyomta meg azt a gombot, amit a veszprémiek megnyomtak volna, hanem gyáván tartózkodott. Ugyanezt teszi mind a mai napig, ha csak kérdezni próbáljuk a kerítésről, migrációról, kötelező betelepítésről: gyáván elbújik, elfut a kérdés elől.
De ez most más. Most nem csak nem képviseltél bennünket, kedves Zoltán, hanem szégyent hoztál a városunkra, elárultad a becsületünket, a tisztességünket, amivel mi mindig a bajbajutottak mellé álltunk. Szégyent hoztál ránk. De nem azt szégyelljük, hogy veszprémiek vagyunk, hanem azt szégyelljük, hogy te veszprémi vagy, és tiszta szívemből remélem, hogy meg vannak számlálva a napok, amíg még kimondhatod és leírhatod, hogy "veszprémi országgyűlési képviselő".
Tudod, nem véletlen, hogy olyan egyedül vagy, mint az ujjam. Még azok sem álltak melléd, akik két éve tolták a szekeredet. Elgondolkoztál, vajon miért? Mert napról napra vállalhatatlanabb vagy, minden szavaddal és megnyilatkozásoddal, amikor becsületről kellene tanúságot tenni az ország házában, de téged inkább az érdekel, hogy olcsóbb lesz-e a sör, és erről szónokolsz a parlamentben. Mi, akik tudjuk, ki vagy és honnan jöttél, miért vagy ma nagy "független", jól tudjuk, hogy neked csak a pozíció számít, legyen az iskolaigazgatói vagy képviselői cím, csak valami, ami csillog, ami jól fest a papíron, amit hangzatos kimondani.
A mai volt az a nap, amikor végleg felsültél. Szégyent vallottál mint politikus, mint képviselő, és mint pedagógus, tanár, amikor iskola mellett pár tízezer forintért güriző gyerekek kártalanítására mondtál nemet.
Füssy Angéla
újságíró
