Az alapító tagállamok persze óriási előnyben vannak, ott már lassan kétgenerációsak a tapasztalatok. Ráadásul élni is tudnak az összegyűjtött tapasztalatokkal. Mi azonban lényegesen távolabb vagyunk Brüsszeltől, mint Brüsszeltől mi.
Próbaképp körbekérdeztem ismerőseim sorában: ugyan nevezzenek meg egyetlenegy uniós képviselőt. Alig páran tudták megnevezni Szent Iványi Istvánt, őt is csak azért, mert "hazajáró": Almádiban élt, Füredre járt gimnáziumba, kötelékeinek egy része még most is Veszprém megyei.
A pártokkal már nagyobb bajban voltak ismerőseim. Sem személyt párthoz, sem pártot személyhez nem tudtak csatolni.
Meghallgattam néhány jelöltet is, ám nem tartottam egyiket sem átütő erejűnek. Thürmer Gyula például igen széles mosollyal elemezte, milyen előnyei származhatnak Hunnia népének, ha a Munkáspártra szavaznak. Mondhatnám Habsburg Györgyöt is, aki mindenképp száműzné a pártpolitikát, s csak az unió előnyeit helyezné központba.
A lapszemle sem járt nagyobb eredménnyel: többnyire szűkszavú tudósításokkal találkoztam, de hatásos reklámot nem láttam. A tévében sem.
Így aztán elmondhatjuk, hogy mi csak kampányolgatunk.
Pedig nagyon kellenek nekünk azok az uniós székek. Különösen most. Nem mindegy, ki ül beléjük, s milyen ötletcsomaggal. Aztán az sem mindegy, vajon visszatalál-e választóihoz a jelölt?
Mondják, akik ismerni vélik az uniót, hogy az ám a nagy emlő! Csak alá kell kuporodni, osztán jön a tej.
Mások meg arról papolnak, hogy a tej tényleg jön, de etetni is kell tehénkénket! Ezzel a feladattal már bajban vagyunk. Ugyan ki a fene fogja a szénát elébe tenni, hogy aztán a lepényt ganézhassa alóla? Tejeljen és legeljen. Főképp a szomszéd rétjén!
Azért azokról se feledkezzünk meg, akik etetnek is, fejnek is, ganéznak is böcsülettel. Ők meg vagy megfeszülnek (ez a nemesebbik eset), vagy utánozzák tehénkénket, s ők is pottyantanak. Kire? Kire? Ránk.
Közben odakünn meg pereg a homok az órán lefelé. Aztán csak Adyt tudjuk idézgetni bölcs bólogatással: " S egy kacagó szél suhan el / A nagy Ugar felett."
