Országszerte befejeződött a középiskolás diákok életének egy döntő szakasza. Elballagtak a véndiákok.
Idén szokatlanul korán, már április utolsó napján megkezdődtek a ballagási ünnepségek. A hosszú hétvége előtti utolsó munkanapon megyeszerte öltönyös fiúk és csinos leányok látványa jelezte: itt a ballagás.
Persze a megható eseményt az előző napok egyikén-másikán megelőzte a tradicionális "bolondballagás", jelezvén, hogy a felhőtlen gyermekkornak végére értek. Esténként itt is, ott is felhangzott a szerenád, aztán - az egésznek betetőzéseként - ma délelőtt és délután a "Gaudeamus".
Elérzékenyült szülők, nagyszülők, barátok és udvarlók (van még ennek a szónak jelentése?), kissé megfáradt tanárok, virápompa, ajándék (avagy ajándékhalmaz), elszálló, vagy éppen bevésődő beszédek. Ballagás 2008...
A jövő héttől pedig a Nagybetűs első állomása: az érettségi.
Persze mindannyian tudjuk: nagyon hosszú az állomások sora, ráadásul a mozdonyvezető szerepe olykor ismeretlen, máskor csaknem bizonyosak vagyunk felőle, hogy mi magunk vagyunk azok. A végállomást megcsak sejtjük, bár tudva tudjuk: minden vágány oda fut. Addig azonban kihívások sora, győzelmek és bukások, kisiklások és sínre terelések. És ha nem jön ellenvonat (Ugyan: miért is jőne?), könnyebb a felgyorsulás, a tempó felvétele. Onnan már csak megtartani kell.
Jó utat, ballagók!
(fotóink a veszprémi Táncsics iskola ballagásán készültek)