A református püspök szerint a "jól szervezett tömegtársadalom" sok mindent átvállal az egyes embertől a hétköznapokban. Központilag szervezett a munka és a munkába járás, "gyermekeink iskolai, óvodai felügyelete" és a "tömegmédia gondoskodik a szabadidőnk valamiféle eltöltéséről" is. Az ünnep idején azonban "ellép mellőlünk a jól szervezett társadalom", az ember pedig úgy érzi, hogy magára marad a feladattal, hogy ünnepeljen.
Ráadásul "ünnepeink kereskedelmi megszállása" egyfajta megfelelési kényszert is eredményez: sikerül-e mindent időben beszerezni, sikerül-e mindenkinek a kedvére tenni, sikerül-e - most már ez is kérdés - nagyobb felfordulás nélkül túljutni az ünnepen.
Az ünnep megünneplésével kapcsolatos fokozódó szorongás és az aggodalmak mögött valójában "civilizációs gond van". A mai ember mintha elvesztette volna érzékenységét a szent iránt, elkoptak a "sejtései arról, hogy mi az elkülönített idő és az elkülönített hely" - mondta. Bogárdi Szabó István szerint "az a mi drámánk", hogy "képtelenek vagyunk beleoldódni az ünnepbe". A gyermekben még ott van az egyszerű és eredendő tudás, hogy maga az ünnep megajándékozza őt, anélkül, hogy ő maga megcsinálná. "Ha ezt el tudnánk fogadni, akkor az összes karácsonyi kellék, ami körülvesz és sokszor frusztrál bennünket", a helyére kerülne.
