„Igazából soha nem szerettem zsűri előtt fellépni, a Ki mit tud?-okat is utáltam, mert miért négy ember döntse el, hogy ami nekem fontos, az jó-e vagy sem? Az eleve kizárt volt, hogy ezen a vonalon induljak el.” – mondta a nyáron Süle Zsolt, amikor a Veszprém Portré magazinban a zenélésről, a gyors befutásról és a sztárságról beszélgettünk. Napokon belül mégis zsűri elé áll, és a helyzet iróniáján ő is nevet, amikor a dalválasztó verseny és a 2018-as évi tervei kapcsán ismét leülünk beszélgetni.
– Meséltem tavaly, hogy egy saját lemezen dolgozom, és épp a Zöld a május felvételei között ültünk a stúdióban, amikor a hangmérnök barátom feldobta a labdát, hogy mi lenne, ha neveznénk A Dalra – kezdi. – Én persze jót nevettem rajta, és meg is említettem, hogy pont egy interjúban nyilatkoztam, mennyire viszolygok attól, hogy zsűri elé kerüljek. A korábbi műsorokba egyébként mindig belenéztem, voltak időnként szimpatikus előadók, de nem követtem fanatikusan. Summa summarum, végül mégis beküldtük ezt a dalt.
Hogy miért rá esett a választás? Igazából nem volt ez tudatos választás, nem is keresgéltünk, melyik lenne a legjobb, abban a pillanatban valamiért ez tűnt fontosnak. Talán azért is, mert nagyon ritka, hogy egyszerre születik meg a szöveg és a dallam, itt viszont ez történt, és ez nagyon hitelessé teszi.
Zsolt később nem is nagyon foglalkozott a dologgal, amíg nem jött egy meghívó a verseny kapcsán tartott sajtótájékoztatóra. Mivel ő nem ért rá, egy barátját kérte meg, hogy menjen el, szinte szabadkozva, amiért erre kell áldozni az idejét. Aztán délután megcsörrent a telefon, hogy közel 400 pályamű közül a Zöld a május bejutott a 30 legjobb dal közé. – Nagyon meglepett a dolog, mondtam is a barátomnak a telefonba, hogy biztos viccel – meséli Zsolt. – Nem mondom, hogy az esélytelenek nyugalmával indultam, de nem számítottam rá, és hetekig nem is tudtam feldolgozni, mit keresek én ott. Mert ez nem egy trendi, mai szám, csupán a szó nemes értelmében véve egy dal.”
Zsolt szerint még mindig furcsa ebbe belegondolni, viccesen csak azt mondja, a sok alma között biztos ő a körte. Hamarosan viszont már színpadra áll: a három hétig tartó verseny első blokkjában, január 20-án láthatjuk őt viszont a képernyőkön, és azért bevallja, egy picit már éledezik benne a versenyszellem, de nagy elvárásai nincsenek.
– Innentől kezdve nem gondolok az esélyeimre, önmagában az, hogy ott lehetek, egy nagyszerű, csodálatos ajándék, egy kis delikát – vélekedik. – Kérdezik többen is egyébként, hogy hol szeretnék végezni? Mit mondhatnék? Ez mégis csak egy verseny, rajtvonalhoz nem áll oda úgy az ember, hogy a 3. vagy a 4. helyet célozza meg. Aztán persze meglátjuk, hogyan alakulnak majd a dolgok. Azon az ún. hármas szentségen múlik sok minden: hogy a dal és a szöveg mennyire van összhangban, és hogy mennyire hitelesen tudom prezentálni.
Persze elismeri, jó lenne, ha némi szakmai hozadéka akadna a versenynek, de a tőle megszokott életbe vetett bizalommal beszél erről is.
– Nagyon régóta dolgozom azért, hogy kicsit jobban megismerjenek, többen kövessék a munkámat. Most a műsor révén sok fontos emberrel ismerkedem meg, de még nagyon rövid idő telt el, hogy eredményekről lehetne beszélni. Remélem, lesz majd azért ennek folytatása, de nem vagyok az az ember, aki elébe menne az eseményeknek és folyamatosan taposna, főleg nem másokon keresztül. Nem építettem fel magamban stratégiát, eddig is jött minden szépen sorban magától, amikor kellett, és biztos vagyok benne, hogy most is fognak.
Fotó: mediaklikk.hu
Ami a 2018-as évet illeti, Zsolt szeretne minél többet színpadon lenni, ha pedig lezajlott a műsor, ismét nagyobb erőkkel koncentrál majd saját albuma felvételeire. A versenyre való készülés miatt egyelőre leálltak a munkálatok, de reméli, a nyár végére, az őszre elkészül az is. És persze várja a nyarat, amikor szinte ki se látni a fellépésekből, valamint az LGT Emlékzenekarral is terveznek egy intimebb hangulatú, akusztikus koncertet az ősszel vagy a télen.
– A legfontosabb pedig, hogy az ÉSTE-vel találjunk egy olyan helyet, ahol befogadnak, ahol új közönségre találhatunk. Nem zártuk ki azt a lehetőséget sem, hogy az első albumhoz hasonlóan a második lemez anyagából is készüljön egy színházi előadás, de most egyrészt mindenki a saját dolgaira koncentrál, Gergőék is új lemezt adtak ki a Hollywoodoo-val, másrészt annyi más opció van még, és ebben sem akarok görcsössé válni.
A formáció egyébként nemrég tartott lemezbemutató koncertet az említett második album kapcsán, ami Zsolt bevallása szerint óriási élményt jelentett. – Pedig féltem tőle, mert cudar idő volt, eső, szélvihar, de rengetegen jöttek el és fantasztikus hangulata volt, Gergővel is egyre jobb a szimbiózis. Mióta létezik az ÉSTE, egyre fontosabb nekem a csend, a pohárcsörgés nélküli zenélés. Ez egy hatalmas töltés nekünk és a közönségnek is. Láttuk most is pár nézőn, amikor a koncert végén felálltak, hogy könnyes a szemük, de már az előadás közben is az volt. Ez csodálatos, és ha egy vagy két embert így meg tudsz fogni, már az nagyon sok energiát ad.
ÉSTE /Fotó: Baumann Béla, ÉSTE Facebook
De jó lenne kicsit kimozdulni, kikerülni Veszprémből, mert itt már sokan láttak, hallottak minket. Szeretném, ha minél nagyobb réteg kapna belőlünk ízelítőt, hogy mindenkivel megismertethessük a zenénket, aki nyitott rá, hogy minél többet adhassunk. Mert zajlanak már a 3. album előkészületei is, Gergő már küldi a szövegeket. Ki tudja, talán épp az lesz a hozadéka A Dalnak, hogy egy kicsit majd jobban előtérbe tudom helyezni a zenét és az ÉSTE-vel is több helyre eljutunk. Ha ez megvalósulna, nagyon boldog lennék.
