A veszprémi kiállítás falait Thomas Emmerling műgyűjtő jóvoltából tölthették meg Chagall képeivel. Mint azt a megnyitón Sipos Anna művészettörténész elárulta, összesen 150 alkotást láthat a közönség az április 29-ig látogatható tárlaton. A litográfiákat – kőnyomatokat – témák szerint rendezték el, így megnézhetjük a művész Odüsszeia-illusztrációit; bibliai témájú képeit; a jeruzsálemi Hadassa egyetemi klinika zsinagógájának tizenkét ablakához készített vázlatait, melyek a tizenkét izraeli törzset szimbolizálják; és a párizsi operaház mennyezeti festményének egy-egy részletét ábrázoló lenyomatokat is, amelyek operajeleneteket ötvöznek ismert párizsi motívumokkal.
Sipos Anna
Thomas Emmerling műgyűjtő, a kiállított képek tulajdonosa felidézte: Chagall szülővárosának dialektusában nem volt szó a festőművészre. Van fogalmuk azokra, akik szobák falait festik, de azokra nem, akik képeket alkotnak. Ennek ellenére Marc Chagall a XX. század egyik legnagyobb festőművésze lett, kiállításai pedig világszerte rengeteg embert vonzanak – ahogy ez a veszprémi megnyitón is látszott. Chagall mítosza a színek költészete. Infantilis módon örökítette meg a gyermekek álmait, képein azt látjuk, hogy mindenki mosolyog, még az Odüsszeusz-sorozat éppen meggyilkolt szereplőinak arcán is mosolyt találunk.
– A közelmúltban olvastam az interneten egy szállóigét: sosem késő, hogy legyen egy boldog gyerekkorunk – idézte fel Emmerling. Mint mondja, ez Chagall vizuális költészetének lényege.
Thomas Emmerling
Marc Chagall a ma Belorusziához tartozó Vityebszkben látta meg a napvilágot 1887-ben, ortodox zsidó családban. 1906-ban kezdett festészetet tanulni, 1907-től ezt Szentpéterváron, 1910-től Párizsban tette. Az első világháború ideje alatt feleségül vette Bella Rosenfeldet, akitől egy gyereke született. 1923-ban tért vissza Párizsba, ahol később állampolgárságot is kapott. Az országot megszálló nácik elől menekülve New Yorkba menekült családjával, ahol hat évig élt, időközben azonban elvesztette élete szerelmét, feleségét. A háború után visszatért Franciaországba, Saint-Paul-de-Vence-ban telepedett le, és itt élt élete végéig. 1985-ben, 97 évesen hunyt el.
