Általában is igaz, de egy kistelepülésen még inkább, hogy egy iskola sokkal több, mint egy oktatási intézmény, egy pedagógus pedig jóval többet tesz annál, minthogy megtanítsa írni és olvasni a gyerekeket – idézte az átadó ünnepségen a pedagógus-díj mottóját a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Dr. Horváth Zsolt elmondta két évvel ezelőtt azzal a céllal hozták létre a „Pedagógusok a kistelepülésekért”-díjat, hogy elismerjék és megerősítsék azokat, akik sosem hitték el, hogy csak egy nagyvárosban lehet magas színvonalú oktatást folytatni. Én magam is 30 éven át egy kistelepülésen éltem, és egy ilyen kisiskolában tanultam, de semmiben sem szenvedtem hiányt – mondta az elnök.
A kitüntetést harmadik alkalommal ítélte oda az erre a célra létrehozott védnöki testület.
Idén Baumgartner Károlyné, a hárskúti óvoda óvónője, Dávidné Bodor Katalin a szentgáli általános iskola matematika, fizika, kémia szakos tanára és Reményi Antal, nyugalmazott pedagógus vehette át a Herendi Porcelánmanufaktúra által külön erre az alkalomra készített plakettjét és a díjjal járó 50.000 forintot.
A megyeházán tartott díjkiosztó ünnepségen a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány kuratóriumának elnöke arra is emlékeztetett, hogy az utóbbi évek nem igazán kedveztek a vidéknek, főleg nem a kistelepüléseknek. Minden fórumon tiltakozni kell, ahol csak lehet, a falvak és intézményrendszereik leépítése ellen – fogalmazott dr. Horváth Zsolt, majd hozzátette, hogy ez a díj is egyfajta tiltakozás, egy pozitív üzenet.
Az idei ében összesen 9 településről 15 pályázat érkezett, olyan területről is jelöltek pedagógust a kitüntetésre, amely nem tartozik az alapítványhoz tartozó kijelölt területhez, ezért azon is elgondolkoznak, hogy a jövőben szélesítsék a kört.
A védnöki testület részéről Halmai György értékelte a benyújtott pályázatokat. Elmondása szerint nehéz volt a döntés, de arra törekedtek, hogy olyanok kapják meg a kitüntetést, akik valóban több évtizeden keresztül tanítottak, neveltek, vettek részt a közművelődési munkákban. Így esett a választás Baumgartner Károlynéra, Dávidné Bodor Katalinra és Reményi Antalra.
Baumgartner Károlyné 1987-től dolgozik a hárskúti óvodában, mint óvónő. Folyamatosan képezte magát, hitoktatói, majd óvodapedagógusi képesítést szerzett.
1999-től ő végzi az óvodában a nemzetiségi oktatást, 2000-től őt bízta meg az önkormányzat az óvoda vezetésével, mely feladatot azóta is ellátja.
2003-ban gyermektánc oktatói képesítést kapott, beindította az óvodás és iskolás gyermekek számára a német nemzetiségi táncoktatást.
A gyermekeket megtanítja a hitéletre, a nemzetiségi gyökerek ápolására. Énekel a nemzetiségi énekkarban, az egyházi kórusban, táncot oktat, mindezek mellett tagja a „Hárskút Fejlődéséért Alapítványnak”.
Betanította a gyerekeknek a betlehemezést, a húsvéti szokásokat, évről évre felkészíti a jelentkezőket.
Anya, feleség, nagymama, beteg szüleinek legfőbb támasza.
Az őt ismerők csodálják tenniakarását, kitartását, és úgy gondolják, hogy ő az, aki megérdemli ezt az elismerést.
Dávidné Bodor Katalin 1989 óta a szentgáli általános iskola megbecsült dolgozója, matematika, fizika, kémia szakos pedagógus. 3 gyermek édesanyja.
Évek óta részt vesz tanítványaival az „Útravaló” tehetséggondozó programban, melynek eredményeként hátrányos helyzetű tanulók jutnak be a megye legjobb középiskoláiba.
Megálmodója a Százszorszép művészeti bemutatónak, és az „Ügyes kezek” kézműves kiállításnak. Itt a tanulók egyéni produkciókkal, alkotással mutatják be tehetségüket.
Elévülhetetlen érdemeket szerzett az iskola építésével kapcsolatos eredményes népszavazás megszervezésében.
Az iskolai vezetőség tagja, szakszervezeti titkár, tagja a minőségi körnek, osztályfőnöki tevékenységét magas színvonalon látja el.
Pedagógusi tevékenységén kívül is aktív közösségi ember. A szentgáli képviselőtestület tagja, ott a kulturális bizottság elnöke. Énekel a Pávakörben, tagja a református egyház presbitériumának.
A díjazottat jelölők úgy látják, Dávidné Bodor Katalin személyisége a mai társadalmi viszonyok között ritka, éppen ezért példaképül állítják mások elé.
Reményi Antal több évtizede dolgozik a kistelepülésekért – több területen. A győri Tanítóképző Főiskola elvégzését követően Hidegkúton kezdte pedagógusi pályafutását.
Ezt követően a pulai iskola pedagógusa, majd vezetője volt, egészen az önálló intézmény megszűnéséig.
Éveken keresztül a nagyvázsonyi Művelődési Ház vezetőjeként tevékenykedett. Tagja volt rendszerváltást követően a megyei közgyűlésnek, ő volt az elsőként megalakult testület korelnöke.
Fontos szerepet vállalt a német nemzetiségi kisebbségi önkormányzat megalakulásában, annak munkájában helyi, megyei és országos szinten is.
Sok évtizedes helytörténeti és honismereti munkájával segített megőrizni Pula és térsége hagyományait, szellemi és tárgyi értékeit. Éveken keresztül dolgozott a község érdekében, volt a falu elöljárója, polgármestere és települési képviselője is.
Elnöke és alapítója a pulai „Eszterházy Károly Közalapítványnak”, létrehozója és gondozója a pulai helytörténeti gyűjteménynek, a Falumúzeumnak is.
Jellemző Reményi Antal megbecsülésére, hogy Pulán a mostani negyven-ötven éves korosztály még mindig „Tanító bácsi” megszólítással illeti.
