Csütörtök délelőtt rendezte meg hagyományos ünnepségét az önkormányzat a Dózsa téri 1848-as emlékműnél. A rendezvényen a Szilágyi Katolikus Iskola diákjai, Szlama László Junior Prima-díjas kobozművész és a Magyar Honvédség Légierő Zenekara kulturális műsorral idézte meg a szabadságharc szellemiségét. A megmelékezés vezérszónoka Csepreghy Nándor parlamenti államtitkár volt.
Csepreghy Nándor
– A 21. század magyarsága vajon érti-e március 15. szellemiségét? – kérdezte beszéde elején az államtitkár. – Méltók vagyunk-e arra, hogy szánkra vegyük 1848 hőseinek nevét, méltók vagyunk-e az ő szellemi örökségükre?
Csepreghy felelevenítette: 1848. március 15-én a bécsi udvar kénytelen volt belátni, hogy egyelőre vége a korlátlan hatalmának, a forradalom vér nélkül diadalmaskodott. A magyar nemzet békés eszközökkel vívta ki szabadságát, és elkezdett felkészülni rá, hogy megvédje azt. A szabadságharc bebizonyította, hogy a magyarság képes összefogni, van benne akarat, kurázsi. Olyannyira, hogy a Habsburg birodalom nem volt elég, hogy legyőzzön minket, a győzelemhez Péterváron kellett kilincselniük segítségért.
– 1848-49 azonban többről szólt, mint amit a puszta tények mutatnak. A tények mögött ott az üzenet, a szellem, amit sem az osztrák szuronyok, sem az orosz túlerő, sem a Haynau-féle megtorlások nem tudtak kiirtani. Aztán jött a 20. század, ami túl sok könnyet hozott magával, de ezt a szellemiséget sem a fasiszták, sem a kommunisták nem voltak képesek eltörölni. Ma már a 21. századot tapossuk, és újabb kihívásokkal nézünk szembe, de mi szilárdan hiszünk függetlenségünkben, és fel tudunk készülni annak megvédésére, mert március 15. szellemisége utat mutat.
– Magyarként nemcsak magunkért és családunkért, hanem nemzetünkért is felelősek vagyunk. A szabadságharc idején ezt a felelősséget tudomásul vette a magyarság. Ma alkalmasok vagyunk erre? Én azt hiszem, igen – jelentette ki Csepreghy.
„Az a szellemiség, ami a múltban hatalmas tettekre sarkallta nemzetünket, a jövőben is sarkallni fog minket.”
Az államtitkár felelevenítette: nemzetünk többször is talpra állt már: talpra állt a tatárjárás, a török uralom után, talpra állt a két vérbe fojtott szabadságharc után és talpra állt a kommunista diktatúra után is. A történelem azonban újra meg újra ismétli önmagát, és ismét felteszi a kérdést, talpon tudunk-e maradni? Ma a tét nem a magyarság fenntartása, hanem a civilizált keresztény Európa megmaradása. Ma nem a fegyveres nagyhatalmak, hanem egy másik kultúra vonul ellenünk. A válasz ilyen helyzetben csak igen lehet: igen, talpon tudunk maradni, igen, meg tudjuk védeni azt, amilyenek mi vagyunk már 1100 éve a Kárpát-medencében.
– Kockán forog, amit keserves verejtékkel építettek fel apáink és nagyapáink, és ez nem a kesergés, hanem a cselekvés ideje. Legyünk méltóak március 15. szellemiségéhez! Merjünk hinni magunkban, hogy a minket követő nemzedékek majd ránk is büszkék lehessenek! – zárta gondolatait Csepreghy Nándor.
Beszédét követően a megemlékezők elhelyezték koszorúikat és virágaikat az emlékműnél.
