Hogy ez az ifjú szocialista zseni mire képes! Tanulhat tőle a lemaradott Európa! Gatyába rázza még atyafiait is, pedig hát ha valakik, akkor ők még ott tapsikálgattak Kádárnak, Grósznak. Effélét írogattak magukat tekintélyesnek hívő nyugat-európai lapok, látván, miképpen is születik Magyarhonban egy újabb ágacskája a szocialista eszméknek (kushadtak is emiatt a jobbosok, mert lám, alig cseperedik fel egy új nemzedék, máris van követője az Angliában, Németországban két szakállas pofától sarjadó gondolatoknak).
Csakhogy az üstökösi sebességgel fölfutó Zuschlag mohóbb és ostobább volt, mint jó pár elődje, s előbb egy kínos elszólás, majd a szépen sorjázó leleplezések miatt mennie kellett. Elébb a saját jószántából, osztán a rabszíjon vezető fegyőr mögött. Micsoda különbség!
Az Ifjú Mester (de szép is ez a magyar nyelv: mindkét szó lehet főnév is, melléknév is, sőt: a jelzői kapcsolat már-már grammatikai csemege némi szarkazmussal) tehetségéhez mérten mindent elkövetett, ám meglehetősen hosszú ideig felderítetlenül (szegény Csóró Jóska, az ABC-k piti kis tolvaja félévente lebukik, mert nem tud még egy vacak ipari kamerát sem elkerülni). Az igazságosztók (igazságkeresőkről már ne beszéljünk, mert még képes betoppanni valahonnan Mátyás, no nem a kopasz, aztán lenne itt nemulass…) sziszüphoszi munkával csak felgöngyölítik a többnyire vörös szőnyegen elkövetetteket, csakhogy nékem nem ez a bajom. Valami egészen más.
Ez a Mester pompás mintát hagyott maga mögött (persze, persze: neki is volt honnan szereznie). Tudjuk jól, hogy idővel az etalonok is megkopnak, ezért is dukál az újítás. Ma már nem elég a pecsétre amúgy „kabososan” rálehelni, meg is kell azt szerezni. No itt már kibukott, hogy a Mester is melléütött egy-két akkordot, mert nem tudta, hogy az azonos adószámokat egy túlbuzgó ellenőr csak kiszúrja.
No, innentől már nem dukál a nagy M betű a mesternek, csak a kicsi, akár Nemecseknek a grundon, de minő a különbség!
De hogy visszakanyarodjak Zuschlaghoz: bár önző volt és kapzsi, azért csak volt benne annyi nagylelkűség, hogy a fegyverhordozóinak is engedett olykor-olykor egy bepillantást a kulisszák mögé. Hallhatjuk (mi több: tudhatjuk!) a tanítványok ott toporognak valahol a sorban, s csak a kilépésre várnak…
A tudásszomjtól (is) lihegők pedig minden bizonnyal megtanulták, miképp is lehet az Ecserin (és/vagy másutt) számlatömböt, pecsétet venni. A bölcsebbje tán a fénymásolóhoz is ért, meg arról is hallott, hogy választás lesz június 7-én. Kis kombinatorikai spiritusszal a fejében akár követője is lehet Zuschlagnak. Igaz, szigorúan pártpolitikai alapon.
Lehet, hogy találkozhatunk velük vasárnap? Nem lennék meglepve…
