„A Dózsaváros minden kezdete: ott éltem le életem első 26 évét, oda jártam bölcsődébe, majd óvodába és iskolába – kezd mesélni a képviselő. – Nagyon hálás vagyok óvoda-iskola pedagógusaimnak, mindig szeretettel gondolok rájuk. Emlékszem a délutáni pingpong partikra a Dózsa Iskola udvarán, ahol a gyerekkori pajtásokkal játszottunk, pingpongütő híján az irodalomkönyvvel.
Engem minden oda köt, és annak is nagyon örülök, hogy néhány évvel ezelőtt sikerült véghezvinni a Dózsavároshoz szorosan köthető Séd-völgy rehabilitációját. Még előttem van akkori milyensége, ami ugyan nekünk gyerekeknek izgalmas parknak számított – a Laczkó-forráshoz jártunk ki, és számos alkalommal megmásztuk a kilátó alatt korábban lelógó indákat – de korántsem volt szépnek mondható, ma viszont az egész város büszkesége.”
Ahogy a város büszkesége és éke Szent István és Gizella királyné szobra is. „A vár mindig is közel állt a szívemhez, nem csak azért, mert rengeteget pingpongoztunk a barátokkal a vár egyetemi épületének az alagsorában. Ha valami bántalom ért, mindig ez volt az a hely, ahova szerettem kilépni és elvonulni. Nem véletlenül, hiszen onnan is a Dózsavárosra láttam rá.”
Kulcs a város arcához: a sport
Ovádi Péter életében a sport fontos szerepet tölt be, és saját bevallása szerint Veszprémet is akkor ismerte meg igazán, amikor elkezdett futni. „Az Ironman 70.3-ra készülve gyakorlatilag az egész várost körbefutottam, és igyekeztem mindig újabb és újabb részeit felfedezni.” De a mozgás szeretete már egészen fiatalon megfertőzte, így értelemszerűen legkedvesebb helyei között a Vasas pálya is megtalálható. „Régen nagypályásként, jobb szélsőként vagy jobb középként rúgtam ott a bőrt, ma a V-Boys kispályás csapatban játszom töretlen lelkesedéssel, élvezem a labdarúgás minden percét. Az évek alatt a pálya is igencsak megszépült – az én időmben még egy salakos és egy füves pályából állt; utóbbira persze soha nem léphettünk rá, az edzőnk már akkor figyelmeztetett minket, ha csak ráemeltük a szemünket” – meséli viccesen.
És persze ha fiatalságról beszélünk, nem hagyhatjuk ki az Ír kocsmát sem, de leginkább az egyetemet. „Annak idején, amikor eljött a felsőoktatási felvételi ideje, én nem szakmát választottam, hanem a Pannon Egyetemet és Veszprémet: sorra megjelöltem az összes szakot, csak hogy itt maradhassak, a műszaki informatikától kezdve a turizmuson át az anyagmérnökig – szerencsére aztán az első helyre felvettek.”
Boldog emlékek helye
Hogy hol érzi magát jól az ember, azt nagyban meghatározzák a barátságai és a családja is. „Érdekes módon nekem a barátaim is mind veszprémiek, és azok a kapcsolataim maradtak tartósak, amelyek Veszprémben kezdődtek. Itt találkoztam a feleségemmel is az egyik Utcazene Fesztivál alkalmával – a színházkertben kihelyezett színpadnál kezdtünk el beszélgetni, így a környék azóta is kedves emlékeket ébreszt bennem. Később az Evangélikus templomban házasodtunk össze – ugyanott, ahol 13 évesen konfirmáltam, és ahol aztán a gyermekeink keresztelőjét is tartottuk, és az esküvőmön ugyanaz az idézet hangzott el, amely a konfirmálásomkor. Ez ma is egy meghatározó pont az életemben.
Szerencsés vagyok egyébként, mert a munkám is Veszprémhez húz. Így alakult ki a barátságom Molnár Sanyival, az Utas és holdvilág antikvárium tulajdonosával, akihez minden nap betérek.”
„Péterrel még akkor ismerkedtünk meg 10-12 évvel ezelőtt, amikor Navracsics Tibor uniós biztos titkára volt. – Ezt már Molnár Sándor mondja, hozzátéve, a képviselőben olyan embert ismerhetett meg, akiben sosem csalódott, mindig megtartotta a szavát, bármit is ígért neki. De a kölcsönösség oda-vissza is működik, ha kell, Molnár Sándor is segít. Elsősorban a könyvek beszerzésében, mert Ovádi Péter töredelmesen bevallja, műszaki informatikus végzettségű emberként ebben van egy kis lemaradása. „Ma már azért egyre több kötetem van, a szépirodalmi, történelmi vagy veszprémi tematikájúakat mind itt gyűjtöm be. Három fajta könyvet pedig mindig biztosan megkapok Sándortól: mivel mindketten evangélikusok vagyunk, ez is nagyon szorosan összeköt minket, és minden Lutherról szóló írást nekem ad. Azt is tudja, hogy a fiam bolondul az autókért, így minden azzal kapcsolatos könyvet félretesz neki. De arra is Sándor tanított meg, hogy könyvet adjak ajándékba, és bármikor leadom nála a rendelést, mindig megtalálja nekem a kért darabokat” – mondja Ovádi Péter, Sándor pedig kiegészíti, ma már nem kell irányítania a keresést, a képviselő önmagától is megtalálja az értékes példányokat.
Az ország legszebb választókörzete
Ovádi Péter szerint Veszprém valóban egy kincses doboz, ahol számtalan jó hely közül válogathatunk. „Mivel engem minden ide köt, gyakorlatilag minden pontjáról van egy kedves történetem. Rengeteg ismerősöm származik a Cholnoky lakótelepről, az Endrődi lakótelephez is sok élmény köt, a Jutasiban mindig is szerettem, hogy sosem áll meg ott az élet. Gyerekként számtalanszor megjártam az utat a Vetési gimnáziumig vagy végigsétáltam a Völgyhídon, ha épp nem volt kedvem megvárni a buszcsatlakozást a színházkertnél. De említhetném az állatkertet is, ahova ma már bérletünk van, és szívesen beugrunk oda a a családommal akár csak egy-két órára is.
És persze a környék bájáról sem feledkezhetünk meg. Bármelyik településén jártam a választókerületnek, mindről elmondható, miért szép, és szerencsére olyan polgármesterek is vezetik őket, akik ki tudják aknázni ezt a szépséget. Rengeteg a fesztivál – gondoljunk csak a dudari Körte- és Dió Fesztiválra, a bakonynánai Gombócfesztiválra vagy olaszfalui Bakonyi Krumpliszüreti és Művészeti Fesztiválra –, de a kislődi kalandpark, a Herendi Porcelánmanufaktúra is méltán híres. Talán ez az ország egyik legszebb választókörzete, ha nem a legszebb.”
Amelynek a közepén ott fekszik Veszprém, a MINDEN. „A kötelesség néha elszólít a városból, és jó az is, de amint átlépem ismét Veszprém határát, azt érzem, végre hazajöttem, itt jó helyen, itt otthon vagyok.”
