– Az Európai Unió biztosaként a kontinens számos térségét felkeresi. Milyennek látja Veszprémet és környékét ebben a viszonylatban?
– Veszprém mind természeti, mind épített környezetében, mind az itt élők tudatában Európa közepén van. Akárhova megyek Európában, a hasonló méretű városok hasonló karakterűek – természetesen az épületek karakterében vannak eltérések, de az az atmoszféra, ami itt fogadja a látogatót – akárhonnan is jöjjön Európából –, ismerős atmoszféra. Ez vonatkozik az életszínvonalra és a szolgáltatások színvonalára is: nincs okunk arra, hogy szégyenkezzünk, viszont van alapunk arra, hogy a térségben dinamikus fejlődés valósuljon meg a kormányzati segítségnek köszönhetően.
– Veszprém jól szerepel az Európa Kulturális Fővárosa 2023 pályázaton, ott vagyunk a három legjobb versenyző között egy olyan anyaggal, aminek fő gondolata a térségi együttműködés. Hogy látja, mi Veszprém szerepe a Bakony-Balaton térségben?
– Veszprémnek nemcsak lehetősége, de történelmi küldetése is, hogy ebben a térségben szervező szerepet töltsön be. A Bakony és a Balaton két olyan potenciális turisztikai célpont, amik nem tudnak teljes egészében kibontakozni a szezonok rövidségéből adódóan. Ha Veszprém a régió élére áll, összeköti a két térséget úgy, hogy azok ki tudjanak bontakozni és megtalálják az együttműködés módját, akkor ez Veszprémnek is hosszú távon emelkedő pályát jelent. A pályázat térségi szemléletmódja legfőképpen az itt élőknek fontos: Veszprém megyeszékhely, és élnie is kell ezzel a megyeszékhelyi szereppel.
– Ha már az itt élőket említi: ön parlamenti képviselőként ismeri a térségben élőket, számos fórumon, fogadóórán találkozott velük az évek során. Milyenek a Veszprém környéki emberek, és milyennek kell lennie annak, aki őket képviseli?
– A kelet-magyarországiak szoktak arra panaszkodni, hogy a veszprémiek hűvösek, távolságtartóak, és ebben lehet egy kis igazság. Sok fórumot tartottam az ország különböző pontjain, és tényleg azt tapasztaltam, hogy a veszprémiek kicsit távolságtartóbbak, mint az ország más részein élők, de azt azért nem hiszem, hogy hűvösek lennének.
Az biztos, hogy nagyon szorgalmas és takarékos emberek élnek itt, polgárok, akik odafigyelnek arra, hogy aki az ő ügyüket képviseli az ő pénzükből, az dolgozzon meg a pénzéért és az ő bizalmukért. Éppen ezért amikor országgyűlési képviselő voltam, azért dolgoztam, hogy a veszprémiek érezzék: van, aki megjeleníti az ő szándékukat a parlamentben, van, aki képviseli őket, küzd az érdekeikért, foglalkozik azzal, hogy milyen gondok és problémák terhelik őket. Olyan karakterre van szüksége a térségnek, aki képes szót érteni az itt élőkkel, akiben az emberek megbíznak, aki tudja képviselni őket.
Én személy szerint azt tudom mondani, hogy Ovádi Péter kiválóan alkalmas erre a feladatra, a Fidesz jelöltjeként pedig arra is jó esélye van, hogy kormánypárti képviselője legyen a körzetnek a következő Országgyűlésben. Másrészt pedig egy olyan szorgalmas, szerény, kötelességtudó és mindenkire odafigyelő fiatalemberről van szó, aki megérdemli a bizalmat, és a megelőlegezett bizalmat be is fogja váltani a későbbiekben.
– Ön 2010 előtt ellenzéki frakcióban ült az Országgyűlésben, van tapasztalata arról, hogy egy képviselő hogyan tud ellenzékből dolgozni a saját térségéért. Ennek fényében hogyan ítéli meg az elmúlt három évet, Kész Zoltán munkásságát?
– Lehet egy ellenzéki képviselő is hatékony, ha olyan személyes kapcsolatrendszert épít ki más politikusokkal, hogy együtt tudjanak működni a nagypolitikától mentesen. Én azt gondolom, hogy egy egyéni választókerületi országgyűlési képviselőnek nem az a dolga, hogy a nagypolitikában igazságot tegyen, hogy a nagy ügyeket kutassa és csak erről szóljon az élete, hanem az itt élők boldogulását kell segítenie.
Amikor ellenzéki parlamenti képviselő voltam, annak ellenére, hogy más párthoz tartozott a térségből Pál Béla vagy a Magyar Szocialista Párt vezetésében Hiller István, kiváló emberi kapcsolatban voltunk és jól tudtunk együttműködni. Pál Bélával nem okozott gondot az, hogy Veszprém érdekében összefogjunk, ha arra volt szükség.
