Az úgynevezett "életminőség-indikátor" értékét az ingatlanárakkal összevetve rangsorolták, az egyes tényezőket pedig a KSH által gyűjtött adatok - így a foglalkoztatottak aránya, az ingázás, a háziorvosok ezer főre vetített aránya, vagy a településre beköltözők száma - alapján vizsgálták.
Az első tíz helyezett között hat fővárosi kerület, valamint Eger, Veszprém, Tata és Szekszárd találhatók. Ezekben a kerületekben és városokban 65 százalék feletti volt a számított mutatók átlagértéke (a legmagasabb érték, 85 százalék az I. kerületre jellemző). A sorrendben tavaly óta annyi változott, hogy néhány fővárosi kerület helyett vidéki város került előbbre.
Vidéken Eger (70%), Veszprém (68%), és a főváros közeli Tata (66%) bizonyult a legélhetőbbnek. Egerbe viszonylag sokan költöztek be az elmúlt években, Veszprémbe szintén és itt a foglalkoztatás is kedvezően alakult. Mindhárom városra jellemző, hogy nem kell sokat ingázni a munkahelyekre, amit e városok mérete, és a közelükben elérhető munkahelyek biztosítanak.
A nagyobb régióközpontok, mint Debrecen, Szeged vagy Pécs a középmezőnyben szerepelnek, mert bár megfelelő az intézményi ellátottság, de az ott lakóknak a munkába járás időtartama - a városok méretéből fakadóan - több időt igényel. A megyei jogú városok többsége 53-60%-os eredmény mellett a középmezőnyben helyezkedik el.
Az agglomerációban Budaörs és Gödöllő értékei a legjobbak 57-58 százalékkal. A két város a településre vándorlók számában emelkedett ki a többi város és kerület közül. Mindez nem meglepő, hiszen az elmúlt években, a legnagyobb migrációs nyereséget Pest megye fővároshoz közeli települései érték el.
