Egy nagy családban voltam Veszprémben – mondta beszédében az aljegyző –, s erre a kollektívára méltán lehetek büszke.
Az előbbi kijelentését a későbbiekben azzal is alátámasztotta Nász József, hogy a városban eltöltött időszaka alatt nem voltak szégyenkezésre okot adó intézkedései, eseményei.
Az ünnepelt befejezésül azt kívánta volt munkatársainak, hogy egykor majd jókedvvel, tisztességgel menjenek ők is nyugdíjba.
A városvezetés nevében Debreczenyi János szólt az aljegyzőhöz. Fölelevenítette pályájuk korábbi közös élményeit, utalt a választások emberpróbáló napjaira, s megjegyezte: az államigazgatás szolgálatába lépő vagy megszökik az első héten, vagy azonnal megszereti, vérévé válik a munka, s ott marad nyugdíjig.
A polgármester azt is hangsúlyozta, hogy egy olyan beosztásban, mint az aljegyzői, igen fontos szerepet kap a beosztottakhoz, ügyfelekhez való viszony. Ezt a feladatot kitűnően, empátiával oldotta meg Nász József. Hozzátette: ezentúl is számít a város vezetése munkájára, tanácsaira.
Derűvel, határozottsággal kezelte feladatát nyugdíjba vonuló munkatársát dr. Büki Szilvia címzetes főjegyző, aki a kollektíva nevében egy búcsúfelirattal ellátott aranyórát ajándékozott a 63. évében hivatalától elköszönő Nász Józsefnek.
