Bár a hazai iskolai nyelvoktatásról mindenkinek megvan az általában nem túl pozitív véleménye, Véh Balázs, a Katedra nyelviskola társalapítója szerint jócskán javult a helyzet a 20 évvel ezelőtti viszonyokhoz. „Amikor mi indultunk, a közoktatásban még többnyire a nyelvtani-fordító módszer terjedt el, míg a magánszférában az általunk is preferált kommunikatív. Azóta ez a paradigmatikus különbség eltűnt, és a közoktatásban is utóbbit alkalmazzák, ám mivel sok feladat a nyelv teoretikus ismeretét feltételezi, vannak meghasonulások a módszertanban. Ugyanakkor sokkal jobb a helyzet – három gyermekem tanul a közoktatásban, ők alapvetően elég jól haladnak a nyelvi fejlődéssel. Ma már eleve rengeteg információ áll rendelkezésre a neten – sok csak idegen nyelven –, ami motiváltabbá teszi a gyerekeket és hatékonyabb lesz tőle a tanulás.”
Mi az oka akkor, hogy a hazai nyelvtanulás renoméja nem túl jó, s sokszor értetlenül állunk, ha egy külföldi segítséget kér tőlünk?
Véh Balázs
Túlértékelt nyelvvizsgák
Véh Balázs szerint a siker kétszereplős: egyrészt múlik a tanár motiváltságán, ami főleg belülről fakad, a rendszernek egyelőre ugyanis nincsenek olyan módszerei – például egy átgondolt bérpolitika –, amivel növelhetné azt. A diákok oldala pedig a differenciáltság hiánya miatt kemény dió: eleve nagyobb csoportokkal kell dolgoznia az oktatóknak, amelyek motivációban és tudásban sem homogének. „És azt se felejtsük el, hogy a tanárnak nevelői feladatai is vannak, ami rengeteg energiát visz el. Ráadásul a diákok nem izolált környezetben tanulnak: az, hogy közben a matek dolgozaton aggódnak, csökkenti a figyelmüket” – teszi hozzá a szakember.
A nyelvtudás hiányán az sem javít, hogy Európában egyedül a rendszer még mindig a nyelvvizsgára alapoz, holott gyakorlati használhatóság szempontjából a vizsga nagyon túlértékelt, és a munkaerőpiacon sincs igazán értéke a papírnak. „Amelyik munkakörnél számít a nyelvismeret, ott azt rögtön letesztelik az állásinterjún. A közszférában viszont számos olyan intézmény létezik, ahol a nyelvvizsga bónuszt jelent, és ez nyilván motiválja az embereket. Emiatt mi is rengeteg nyelvvizsga felkészítő tanfolyamot végzünk és ezres nagyságrendben vizsgáznak nálunk” – mondja Véh Balázs.
Azt viszont nem látja túl szerencsés gondolatnak, hogy a felsőoktatási felvételit nyelvvizsga meglétéhez kössük. „Van benne logika, mert az évi sok ezer beragadt diploma oka pont a papír hiánya. Ha viszont megvan a vizsga, egyetem alatt már nem használjuk a nyelvet, így mire kikerül a hallgató a munkaerőpiacra, a nyelv természeténél fogva elveszik a tudása. Sokkal jobb lenne, ha az egyetemek például bizonyos tárgyakat idegen nyelven oktatnának, vagy a szakirodalmak csak idegen nyelven lennének elérhetőek, így hasznosítható maradna a tudás.”
Nem az óraszám a gond
Általános téveszme az is, hogy az alacsony óraszám lenne a ludas. Valójában Európában elsők vagyunk a nyelvórákra fordított idő tekintetében: 9 év alatt átlagosan közel 1000 órát tanulunk idegen nyelvet az iskolában, míg Svédországban ez a szám 480. Nyelvtudás tekintetében Magyarország mégis rendre a lista végén kullog az uniós statisztikáknál. (Tegyük hozzá, a statisztikákban a szláv népek nyelvtudása elég torzító tényező, hiszen ők a közös történelmi háttér révén megértik egymást, miközben angol tudásban nem feltétlenül járnak előttünk.)
„Az ok inkább a médiahasználatban rejlik – mondja Véh Balázs. – A skandináv országokban nem készül szinkron. Mi nagyon büszkék vagyunk a kiváló szinkronunkra, ami a szakmában persze egyedülálló, csak épp nem támogatja az idegen nyelv elsajátítását. Ráadásul mi eleve hátrányban vagyunk, mert a magyar rettentő távol áll más nyelvektől – a svédek ezért is tanulnak könnyebben angolul, mert hasonlít a két nyelv.”
Ebből már látszik, hogy a magabiztos nyelvtudás megszerzése túlmutat az iskolai kereteken, s a formális tanulás sokszor többet nyom a latba. Kisgyerekek gyakran annak ellenére gyönyörűen művelik a nyelvet, hogy soha nem tanulták iskolában, viszont csecsemőkoruktól fogva angolul nézték a Cartoon Network-öt. De Véh Balázs szerint saját gyermeke példája is jól mintázza a latens tanulás jelentőségét, aki egy Amerikában töltött iskolai év után gyakorlatilag amerikaiként beszélt. Ez a két példa arra is rámutat, hogy egyáltalán nem a teljesítményorientáltság és a tökéletes nyelvtani helyesség számít – hiszen valljuk be, egy anyanyelvi beszélő ritka esetben beszél úgy, mint ahogy azt a tankönyvek tanítják. (Emiatt érhetnek minket komoly meglepetések külföldön még remek nyelvtudással is.)
S arra is, hogy a nyelv elsajátításában a kultúra ismerete nagyon komoly hozzáadott értékkel bír. „Itthon persze nehéz kultúrkörnyezetet teremteni, de érdemes törekedni rá. Mi is értékesítünk külföldi tanfolyamokat, amelyeken éves szinten 4-500-an vesznek részt, noha 2-3 hetes kint tartózkodás még keveset ér.”
Az viszont tény, hogy ha a mindennapokban rá vagy kényszerítve a nyelvhasználatra, az sokkal nagyobb motivációt jelent, mint A, B, C válaszok bekarikázása egy tesztben. „A nyelv valójában egy készség, nem pedig adatszintű ismereteknek a memóriából való lehívása. Egy készséget fejleszteni pedig csak annak gyakorlásával lehet. Pingpongban is akkor jutsz előre, ha gyakorlod.”
Mi a helyzet a nyelviskolákban?
Ami a motivációt illeti, a nyelvvizsga itt is vezet, ezt követi a külföldi munkavállalás és tanulás, de akadnak olyanok is, akik utazásaikat szeretnék jobban megélni.
A csoportos órák kialakításánál a beszédkészség fejlesztése a fő szempont, de a kommunikatív módszer mind a négy készséget fejleszti. „Van egy ún. Perfekt programunk, amit dr. Székely Péter kollégánk fejlesztett ki, az ennél szélsőségesebb, ott 95%-ban a beszédkészségre helyezzük a hangsúlyt, minden mást pedig otthoni tanulás révén biztosítunk. Nagyon kevés ember képes ezt a módszert jól alkalmazni, mert hihetetlen energiát és időt igényel, de jól látható, hogy akik ez alapján tanulnak, azok megdöbbentően jobban használják a nyelvet” – magyarázza a szakember.
Nyelviskolában pedig általában gyorsabban is tanulnak az emberek, heti kétszer másfél-két óra mellett kb. egy év alatt jutnak el alapszintre, két év alatt pedig középre. Véh Balázs szerint ugyanakkor nincs értelme összehasonlítani a rendszereket, hiszen egészen mások a feltételek. „Aki ide bejön, az fizet, nyilván ez más viszonyokat teremt.” Másrészt a tanulmányi idő hosszát a felnőttoktatási törvény szabályozza, amivel nincs baj, csak a rendszer nem tolerálja az emberek közti hatalmas eltéréseket. Ebben lenne mit javítani, hiszen az egyéni igényekhez szabott oktatás minden esetben hatásosabb. „Át lehet hidalni ezt, amennyiben nem engedélyezett képzést valósítunk meg a felnőttképzési törvény hatályán kívül, de ekkor a tevékenységünkre 27% áfa rakódik, ami cégeknél nem gond, mert ők visszaigénylik az áfát, magánszemélyeket viszont eltántorít.” Az ügyvezető elképzelése szerint a legmotiválóbb az lenne, ha az szja-ból bizonyos keretösszegig visszaigényelhetők lennének a tanulásra fordított költségek, és egy egykulcsos, támogatott áfarendszer lenne.
Más kérdés, hogy a közeljövőben az emberek közti nyelvi különbségek megoldására valószínűleg lesznek egyszerűbb módszerek is a nyelvtanulásnál. „Már most léteznek olyan technológiák, ahol egy fülbe helyezett kis kütyü bluetooth-on keresztül kommunikál a telefonnal és folyamatosan fordít a felek között. Hamarosan mi is piacra dobunk egy ilyen mobilapplikációt, mert én azt prognosztizálom, hogy a robottechnológia fejlődésével a nyelvoktatás kisebb szerepet fog játszani.”
