Mi volt az első pillanat, amikor közvetlen kapcsolatba kerültél a színházzal?
Érdekes, gyakorlatilag a véletlenek sorozata, hogy kapcsolatba kerültem vele. Kiskoromban sok mindenbe belekezdtem, kulturális vetélkedőkön vettem részt, voltam versmondó is, végül egy színjátszókör tagja lettem, ahol rengeteg műsort készítettünk. Még 1992 februárjában egy mesedarabban szükség volt olyan díszítőre, aki statisztál is a darabban. Az egyik barátom akkor stúdiós volt a színháznál, az ő révén kerültem ide, külsősként, csak erre a darabra. Végül Vándorfi László - a Petőfi Színház akkori igazgatója, akivel előtte már dolgoztam nyári, szabadtéri produkciókban - megkérdezte, hogy maradnék-e a színházban, mint rendezőasszisztens, vagy, mint ügyelő. Az utóbbi mellett döntöttem.
Milyennek kell lennie egy ügyelőnek?
Nem árt, ha magabiztos, fegyelmezett, határozott, és képesnek kell lennie órákon keresztül koncentrálni. Nem lehet kizökkenni egy pillanatra sem. Egy kis műszaki érzék nagyon jól jöhet, hiszen néha előkerül egy-egy olyan hiba, amit hirtelen kell orvosolni.
Nagy felelősség lehet…
Ez igaz, viszont a színészek és a műszakiak - a próbák, majd később az előadások előre haladtával - megtanulják, hogy pontosan mikor, hová kell menniük, mit kell csinálniuk. Természetesen előfordul olyan is, hogy valaki elbambul, nem figyel, akkor nekem kell figyelmeztetnem. Próbafolyamat alatt kitapasztalom, ki igényel nagyobb odafigyelést, de nekem az utolsó előadást is ugyanúgy kell kontrollálnom, mint a premiert.
Egy ügyelőnek mennyire kell értenie a színházhoz?
A színházhoz, mint működő organizmushoz természetesen kell értenünk, azonban az ügyelés technikai jellegű munka, nem kell feltétlenül drámaelemzésben otthon lennünk.
Te gyakorlatilag csak oldalról látsz minden előadást?
Igen, illetve előttem van egy fekete-fehér monitor, ami szemből mutatja a színpadot, de ez nyilván nem jelent nagy látványt. Sokszor sajnálom, hogy nem látom nézőként az előadást.
Az ügyelői feladataid mellett gyakran a színpadon is megjelensz. A kettőt hogyan lehet összeegyeztetni?
Ez nem könnyű, de csak akkor vállalom el a színpadi szereplést, hogyha rendesen össze tudom egyeztetni az ügyelői dolgokkal, hiszen én elsősorban ügyelő vagyok.
Volt valami vicces „baki”’, ami a színházi munkáid során előfordult?
A 2006-ban bemutatott Isten pénze című előadásnál, ahol az ügyelés mellett szerepeltem is, mégpedig én voltam a pulykaárus. Egy nagyjából hat kilós pulykával kellett bemennem a színpadra. Bementem, de éreztem, hogy valami nem stimmel, hiányérzetem támadt. Kipillantottam a takarásba, és láttam, hogy a műszak kintről vigyorog rám. Kis idő után rádöbbentem, hogy a pulykát kint felejtettem…
