A Városi Művelődési Központ egyik irodájában találkoztam velük először, aztán barátok lettünk. Kedvesek voltak, határozottak. Hatalmas hittel beszéltek a céljaikról. Tiszták voltak és őszinték. Elvarázsoltak. Csodáltam őket, hogy milyen tisztán látják a világot, hogy milyen egyszerűen és érthetően tudják megfogalmazni a véleményüket, kritikájukat. Megnyugvást és varázslatot hordoztak magukban. És ez így van azóta is.
Létrehozták a semmiből a Kabócát. Színházat csináltak egy álomból. Aztán egy határozott döntéssel, hatalmas öntudattal elmentek Veszprémből. Pápán szintén a semmiből, egy egykori büdös, lerobbant pinceborozó helyén gyermekoázist hoztak létre. Egy olyan helyet, ahol a harmónia, a szépség otthonra talált, ahol már nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is élményhez juthatnak. Létrehozták a Pegazus Színházat. Magánszínházat, ahol szabadon, saját elveik szerint dolgozhatnak, ahol a korlátot az ő belső elveik jelenthetik csak.
Sokat tanultam tőlük. Pedig soha nem akartak tanítani. Soha nem oktattak. Csak elfogadtak. Csendes szeretettel, töretlen hittel kell elindulni minden nap a céljaink felé - ezt tanultam tőlük. És megértéssel, a világ tökéletlenségének tudomásulvételével, de céljainkhoz ragaszkodva kell este megpihennünk.
Csendes forradalmárok ők ketten. Sarkadi Nagy Laci és Végh Zsolt számomra a példa, akik a mindennapjaimban iránytűként segítenek, akik példát mutatnak úgy, hogy nem is akarnak. Kristálytiszta művészeti célok, örök emberi értékek: barátság, a tehetség elismerése, szeretet mozgatják őket. Mozgatják őket, és minket, akik figyelünk rájuk.
Ahogy egy előadás nem ér véget náluk a zárótapssal, úgy nem ér végett egy beszélgetés azzal, ha eljövünk. Darabjaik, gondolataik velünk vannak, tovább élnek a mindennapjainkban, új formát öltenek a munkánkban, bennünk.
Nagyszerű emberek. De nagyszerű alkotók, művészek is. Csak nézzük meg az utóbbi évtizedek Kabóca és Pegazus előadásait. Laci kiváló dramaturg, jelmeztervező, kivitelező és rendező. Nem süllyed el önmaga unalmában. Mindig megújul, mert érdekli a világ, mert igényes önmagával. Mert töretlen a hite, mert nem enged az elveiből! Zsolt - számomra - az egyik legzseniálisabb színész, bábszínész. Soha nem tudom megunni. A jó kedve, a derűje belülről jön, mélyről, tisztán és ösztönösen. Ők ketten kiváló alkotótársak. Egymást segítik, inspirálják. Viszik egymást előre.
Olyat alkottak a Kabócával Veszprémben, ami azóta is örök. Ha valaki letér az ő ösvényükről, az mellélép. Aki tud rajta menni és a régi alapelveket a saját ízlése szerint újra fogalmazni, az sikeres.
