Talán senkinek sem kell bemutatni Süsüt, Mirr-Murrt, vagy éppen a nagy Ho-ho-ho horgászt, az örökérvényű mesefigurákat , amelyeknek megismerése – ha mondhatom – elhanyagolhatatlan a kisgyermekkorban. De ahogy a gyorsuló világ fogalma és a technika hirtelen fejlődése állandó napirendi téma, úgy a mesék szerepe, fontossága kezd elhomályosodni.
Csukás István előadásában kitért a mese erejére: „Egy kisgyerekben korlátlan kíváncsiság lakozik, a gyerekekor lényege pedig megismerni a világot. A mese olyan műfaj, amely képes kifejezni az egész világot, a gyerekek számára a világ tehát a mesén keresztül lesz befogadható.”
Fotó: MTI
Az író beszélt a negatív hatást keltő mesékről is: „Egy gyerek még elhisz mindent, így óvatosan és érzékenyen kell nyúlni a mese eszközeihez. Nem szabad, hogy a kicsi féljen, mert akkor örökre elzárkózik a műfajtól.”
Az irodalom és a mese kapcsolata is szóba került, így kiderült, valamiért nem tekintik a mesét egyenrangú műfajnak, pedig a legnagyobb alkotók is írtak a gyerekekhez, ha nem is mesét, de műveket, kisebb versikéket.
Fotó: MTI
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett író nem csak a fiatal rétegeket szólítja meg műveivel, mégis érdekes lehet, hogy hogyan képes egy felnőtt megtalálni a gyerekek nyelvét úgy, hogy – saját gyerekkorából még emlékek ugyan vannak – egészen más szemmel nézik a világot.
Előadása végén felhívta a figyelmet arra, hogy nem az a járható út a világ megismerése felé, ha csak és kizárólag olvas az ember, emellett nagyon kell a színház, a zene, a játék, a mozgás, amelyekkel egyensúlyt alkotva juthatunk közelebb a dolgok megismeréséhez.
