Magasan volt a léc, ami a kedvfaktor mértékét illeti, legalábbis a horvátdrukkerek számára biztos, ugyanis a koncertre nemcsak Gájer Bálint rajongók jöttek, hanem csalódott focirajongók is, méghozzá felvidulni.
Felszabadult, vidám, táncoló emberekkel volt tele az Óváros tér; egy este erejéig talán mindenki elfelejtette aznapi gondjait, teendőit. Egy énekes énekelhet akármilyen jól, ha nem találkozik a közönség és az előadó, - és nincs meg a "nagy összekaccsintás"- akkor semmit sem ér a képzett hang. Gájer Bálint koncertjéről elmondható: abszolút megtörtént a találkozás, semmiféle fal nem volt a színpad és a nézőtér között.
Sok előadóművész nem tud a saját maga által kedvelt műfajban érvényesülni, hanem egy másik – akár egészen eltérő – stílusban tud berobbanni. Gájer Bálint a koncert után erről is mesélt nekünk: „Szerencsém van, abszolút azt a műfajt képviselhetem, amit kedvelek. Amikor még nem alakult ki, hogy mi az a stílus, amit igazán szeretek hallgatni és énekelni, akkor volt például egy Stevie Wonder-korszakom. Ma, kifejezetten a Michael Bublé-típusú dalok azok, amelyek lefedik az én stílusomat.”
Az előadóról köztudott, egyáltalán nem idegen város neki Veszprém: „Itt érettségiztem Veszprémben, tehát nosztalgikus érzés ide visszajönni. Kiskoromban még a sportkarrier felé kacsingattam, és Veszprémben nagyon jó volt a kézilabda, ezért gimnáziumi éveimre idejöttem. Aztán kiderült, hogy a zenéért sokkal több áldozatot tudok hozni.
De ha már „Rozérizling”, akkor a borokról is szót kell ejteni: „nálam a bornak nincsen akkora hagyománya, nem vagyok nagy borrajongó, viszont látom, nemcsak az van itt, szóval szerintem megiszom még egy-két pálinkát.”
A Rozé Rizling és Jazz Napoknak tehát vége, de senki ne ijedjen meg, a pezsgés nem áll meg a királynék városában, hiszen holnap indul az Utcazene Fesztivál.
