2018. augusztus 19., vasárnap
Huba névnap

Munka = edzés ?

„Edzek én eleget, a munkahelyemen” Drága édesapám mondogatta mindig a kérdésemre, hogy miért nem jön edzeni. És sajnos ezzel a mentalitással, nem volt egyedül. Nagyon nem, és még ma is ez a gyakori válasz, kibúvó. Nagyon szeretném már ezt helyre rakni, megértetni, mert hatalmas különbség van a kettő közt.


Megpróbálom példával lerombolni azt a falat, amit sikerült felhúzni…
Tehát, vegyünk egy panelházat, aminek a bejárata elé leszórtunk egy raklap vagy legyen inkább 30 vödör festéket. Valahogy szeretném, ha ezek a vödrök feljutnának a 4. emeletre. Hívok segítségnek két embert. Egy ismerőst (továbbiakban, Béla), aki csak eljön segíteni, és egy másikat (továbbiakban, Géza), aki elhiszi, és vágyik rá, hogy végre egy másfajta terheléssel, rendesen megedzem, megdolgoztatom.
Itt, már élesen ketté is válik a dolog. Mind az általam adott instrukciók, mind Béla és Géza hozzáállása alapján. Ezt is lemodellezem.
Bélának annyit mondok, hogy hogy fel kellene vinni a festéket, csak arra vigyázzon, hogy a falat ne verje le a szűk lépcsőházban. Semmilyen megkötés nincs, csak vigye fel.

Béla nekiállt, osztott, szorzott, és úgy döntött, hogy amíg bírja, annyi vödröt visz fel, amennyit bír, a fene se akar annyit fordulni. Kettesével, hármasával veszi a lépcsőfokokat, felfelé, és lefelé is. Mivel nem puding, megoldja, felhordja, és a végén még örül is, hisz most már én jövök neki egyel. Ugyan elfárad, érzi a hátát is, lábát is, de nem gond, majd elmúlik, és hogy ne fájjon annyira, lazábban, nyeglén dobálja magát hazafelé.

Ezzel szemben Gézának elmondom, hogy kettesével kell felvinni a vödröket, minden lépcsőfokot használni kell, ügyeljen a lapockák összehúzására, az egyenes hátra, a felvétel-lerakásra, és használja a farizmokat minden lépésnél, ne kapkodjon, figyeljen a maximális izom összehúzódásra.

Géza is elkezdi. Igyekszik mindent úgy csinálni, ahogy kértem, combizmait még direkt feszíti is, figyel minden mozdulatra, és míg friss, talán még az időt is nézné, hogy vajon hogyan teljesítene, ha ez verseny lenne. Piszkosul elfárad a végére. Mire végez, már ott is veszi a levegőt, ahol más fújja. De vigyorog, mert megcsinálta. Fáj, de sebaj! Legközelebb még gyors is lesz! Mindene fáj, de kihúzza magát, ízlelgeti az érzést, büszke magára.

A festék aztán mindkét esetben feljut a lakásba. Itt véget is érhetne a történetem, de az eredmény, és a bizonyítás még hátra van.
Két nagyon fontos különbségre hívnám fel a figyelmet:

  • 1) Béla a lehető legkevesebb munkával akarta megoldani a feladatot, a legkisebb fáradsággal, legkevesebb izommunkával, nem kímélve az ízületeit.Ebben az esetben elvettem a cimborám életéből, csak elfáradt, és ha szerencsénk volt, nem húzta meg magát

  • 2) Géza pedig a legtöbb izommunkát igyekezett beletenni, célja egy adott feladattal, a legtöbb kalória leadása volt, miközben figyelte, kontrolálta a testét.Ebben az esetben, egy elég magas intenzitású edzést vezényeltem le az emberünknek, aki végül büszkén meséli mindenfelé, hogy „a Ricsi egy állat, de én bírtam”

  • Ugyanaz a munka, két különböző mentalitás, megközelítés, végrehajtás. És az eredmény? Az elsőnél elhasználódás, öregedés, a másodiknál pedig egy, mind a csontozatra, szív-, és érrendszerre, izmokra, inakra, idegrendszerre, tehát az egész testre kiterjedő, pozitív folyamat.

Ha még most sem érted a különbséget, akkor tényleg ne menj le sehova edzeni! Ellenben, ha megértettél, akkor használd fel a saját edzésedben ezt a pozitív mentalitást. A munkát pedig hagyd meg másoknak!

Németh Richárd