VESZPRÉM ARCAI - Endrődi Sándor

Endrődi Sándor ((Veszprém, 1850 – Budapest, 1920) gimnáziumi éveit követően Berlinben és Lipcsében tanult, majd beiratkozott Budapesten a bölcsészkarra. 1868 után sorra jelentek meg versei és elbeszélései a budapesti szépirodalmi lapokban, emellett újságíróként dolgozott, később pedig Kolozsvárott és Nagyváradon tanított. Az 1880-as évek végén elvesztette mindkét gyermekét és feleségét. E tragédiasorozat után újra Budapestre költözött, ahol a képviselőház naplószerkesztője lett. Sajátos hangulatú lírájában a népdalhagyományt és a heinei érzelmességet ötvözte a későromantikus vonásokkal. Szerkesztői munkája is kiemelkedő: többek között összeállította a Magyar költészet kincsestára című antológiát, népköltészeti gyűjteményt adott ki, népballada-gyűjteményt szerkesztett, valamint közreműködött a Petőfi Album megalkotásában. A Kisfaludy Társaság tagja volt, és az akadémia is levelező tagjai sorába választotta. Endrődi Sándor Veszprém iránti szeretetét mi sem jelzi jobban annál, mint hogy A pálya végén című összegző verseskötetét „szülővárosa lelkes közönségének” ajánlotta.