A történet 1995-ben játszódik, a délszláv háború idején, valahol a Balkánon. Már a cím is elég abszurd, hiszen háborúban, ahol az állandó félelem az úr, nehéz elképzelni, hogy létezik tökéletes nap. Valahogy ez az irány jellemzi az egész filmet. Ez az abszurd, nevetésből sírásba forduló szomorú rádöbbenés a valóságra.
A cselekmény tulajdonképpen egyszerű. Egy kútba dobott dagadt hullát próbálnak kihúzni a Segítség Határok Nélkül szervezet tagjai, hiszen a háború miatt már a víz is luxuscikk lett, és a halott embertől fertőző lehet a kút vize. Az akcióhoz szükség van egy kötélre, másképp nem megy. A cselekmény előre haladtával, újabb és újabb akadályokba ütköznek, ami miatt egyre elképzelhetetlenebb, hogy felszínre kerülhet a kútban lebegő halott. Ismét abszurd helyzet, hogy egy csapat célja mindvégig az, hogy egy kötelet szerezzenek, és még ez is óriási kihívás számukra.
A történet feldolgozását – látva a háború borzalmait – egy igen sajátos humorérzék segíti. Ha mércét állítanánk, akkor talán a nevetés lenne túlsúlyban, ugyanakkor a délszláv háború nem volt régen, így azok, akik esetleg átélték a háború borzalmait, biztosra veszem, nem így vélekednek a mércéről…
Ami érdekes, hogy a film során rengeteg lepusztult házat látni, romokat, több halottat, ugyanakkor semmiféle vérrontás, gyilkosság vagy robbanás nincsen benne. A történet befejezéséről és, hogy sikerült-e a kötelet megszerezni vagy sem, nem lenne ildomos mondani semmit, aki nem látta, az nézze meg Fernando León de Aranoa alkotását.
Az Utcamozinak egyébként már az első napjára is igen nagy volt az érdeklődés. Éppen ezért is lettem kíváncsi, vajon, miért választja valaki az otthon mozizás helyett, a közös, utcai eseményt? :
„Otthon bármikor nézhetünk filmet, így egy kicsit eltűnt a varázs. Bármikor letölthetünk bármit. Amikor láttam, hogy közös Utcamozira invitálják az embereket, egyből kikészítettem a horgászszékünket. Ünnep az, amikor egy egész város közösen élhet át egy ilyen élményt.”
És itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy az Utcamozi szervezőinek filmválasztásaival egyetértésemet nyilváníthassam ki, amiért nem a Hollywoodi „tucatfilmek” közül vetítettek egy happy-end-el záruló romantikus filmvígjátékot, amelyek amúgy is a csapból folynak.
