A flow-élmény lényegét tisztázva: a fogalom – az „áramlatélmény” – azt az állapotot takarja, amiben a legjobban érezzük magunkat. Csíkszentmihályi Mihály pszichológus alkotta meg a fogalmat, aki szerint leginkább akkor kerülhetünk ebbe az élménybe, ha teljesen belefeledkezünk egy tevékenységbe, átadjuk magunkat a pillanatnak. Áramlatként határozta meg ezeket az örömteli, tökéletes pillanatokat, amelyek lényeges momentumai életünknek.
Ha viszont egy esemény közben csak azon jár az agyunk, hogy miképpen tegyük közzé az interneten élményünket, könnyen előfordulhat, hogy nem vagyunk ott, nem vagyunk jelen a saját élményünkben. Ebben az esetben nem jöhet létre a flow-élmény.
archív
A folyamatos posztolgatás nemcsak a flow-élmény kialakulását akadályozhatja meg, hanem az élménybeszámolókra sem kerül már sor. Ha már mindenki mindent látott az interneten egy kirándulásunkról vagy nyaralásunkról, úgy már nincs mit mesélni hazaérkezéskor. Ha pedig még van, az már alig tud hatni teljes értékében. Az információkat online módon már átadtuk, és az élmény csillapodhat addig, amíg személyesen is találkozunk barátainkkal, családunkkal – már nem tudjuk olyan lelkesen elmesélni az átélteket, az élmény valódi súlyából veszíthet is.
A téma kapcsán akaratlanul is felmerült bennem önmagunk élményének megkérdőjelezése: a média képviselői hogyan élik meg az eseményeket? Mennyire hiteles egy szubjektív élménybeszámoló, ha már előre meghatároz minket az „erről írni kell” vagy az „erről írni szeretnék” gondolata?
