Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. július 13. Jenő
Veszprém
26°C
2024. július 13. Jenő
Veszprém
26°C

A vegán életmód és a fogadtatása

2024. április 7. 22:50
Nem, ez nem egy táplálkozási tanácsadás lesz arról, miként érdemes jó és megfelelő tápanyagú termékeket a szervezetünkbe vinni, csupán azon tapasztalatokat osztom most meg, amelyekkel egy kezdő, félig vegán szembesülök az elmúlt időszakban, ami a környezet reakcióját illeti.

Félig vegán? Most akkor az vagy nem? A körülmények úgy hozták, hogy életmódváltásba kezdtem, de mivel nem vagyok a szélsőségek híve, így nem hoztam szigorú szabályokat, csupán – véleményem szerint – mértékleteseket. Éppen ezért a zsíros ételekből visszaveszek, és jóval több zöldséget eszem. Mellékes, de rendkívül meglepett, milyen sok jó növényi eredetű alapanyag van, amelyek létezéséről eddig vajmi keveset tudtam.

A reggeli vajat csicseriborsókrémre cseréltem, és sorolhatnám. Ha vendéglőben vagyok, az első, amit megnézek az étlapon, hogy van-e vegán étel. S amiért belekezdtem ebbe az írásba, az éppen ez a rész: hogyan fogadja a környezeted, ha különleges igényeid vannak?

Már csak kíváncsiságból is izgalmas „eljátszani”, milyen lenne, ha teljes mértékben vegán lennék, mert érdekel, hogy mit él át az, akinek valóban ez az életformája. Bár mindenhol vannak elfogadó emberek, eddig csak a „macerás vendég” szerepkörét tudtam a magaménak érezni. A pincérek visszakérdezései nem éppen arról tanúskodtak, hogy ma már teljesen természetes, hogy valaki ilyen, valaki olyan. Az olykor megvető nézések és kérdések tehát elindítottak bennem egyfajta szolidaritást azok felé, akik valóban komolyan veszik a saját maguk (vagy az orvosuk) által meghatározott étrendet.

Íme egy emblematikus párbeszéd egy önkiszolgáló étteremben:

- Elnézést, van vegán menü?

- Menü nincs… hm, de összerakunk valamit…. álljon egy csöppet félre drága – határozott asszonyi hang, erős és a megértő a jóindulat. Félreálltam hát, és vártam. Éreztem a hirtelen zavart, a terhet, ami kérdésemmel a vállakra zuhant. Pár perc gyorsan elröppen, a sor haladt nélkülem, gördülékenyen, aztán ismét felém fordult a hang, konkrét ajánlattal.

- Rántott sajt? – töprengő tekintet, aztán felcsillanó szem, mint aki megoldott egy feladványt: - Jah, a sajt az nem vegán. Merthogy ugye a tehén… Akkor… megvan: rántott karfiol – maga elé bökött, de nyomban homlokára csapott: - Hopp, rántott, a rántás, abban a tojás… no és a tyúk ugyebár… a tyúk is állat – szólt elhaló sóhajjal, de nem adta fel: - Párolt zöldség, van belőle szépen, friss-finom majonéz mártásban. – Itt elakadt, már amikor kimondta, tudta, hogy valami hibádzik. – A majonéz… abban is van tojás – mélyen a szemembe nézett, őszintén éreztem és láttam, hogy fáj neki a mondat: - Sajnálom… nincs vegán.

Persze mindenhol vannak elfogadó és kevésbé elfogadó emberek, de reményem szerint az ehhez hasonló „figyelemfelhívás” is az érzékenyítés felé vezethetné az embereket. Mindenkinek vannak speciális dolgai, ettől vagyunk színesek. Lépjünk túl a „csúnyán nézek rád, mert vegán vagy” viselkedésen, és próbáljuk megérteni egymást. Mindenben. Ha vegán, akkor azért, ha nem vegán, akkor azért.

Szabó Eszter

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.