László Éva, szülésznő
Szerencsére nálunk már már nagyok a „kicsik”. Az egyik 17 a másik 21 éves. Mikor még picik voltak, többen is odafigyeltünk rájuk, elsősorban én, de sokszor voltak a nagyszülőknél és a rokonoknál is. Hála az égnek, nagyon jók voltak, nem csináltak semmi rosszat.
Tóth Adél, hallgató
Édesanyám a család központja, nála szállásolja el nővérem a gyermekeit nyáron, ha külföldre kell utaznia. Nekem még nincsenek, de volt már, hogy úgy alakult, hogy a nálam aludt volna az unokaöcsém, nekem is közbejött valami, és volt olyan barátom, akire rá mertem őt bízni.
Molnár Attila, hivatásos katona
A családban sajnos senkire nem tudjuk rábízni a gyerekeket, mert a feleségem szülei sajnos már nem élnek, az én szüleim pedig már annyira idősek, hogy nem bízhatjuk rájuk. A bölcsődékben pedig nincs hely, ezért nem tuják őket felvenni.
Dukai László, nyugdíjas
Én nem tudok az unokákra vigyázni, mert idősek otthonában élek, ahol nem maradhatnak hosszabb ideig a gyerekek. Általában az anyjuk figyel rájuk, de nagyon örülök, mikor néha meglátogatnak hétvégén. Egyébként általában én járok hozzájuk.
