A TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad műsorával kezdődött a megemlékezés, október 6-án, a Török Ignác utcában. A verses-zenés összeállítás - Rábai Zsanett, Lohonyai Zoltán, és Felföldi Gábor közreműködésével - kellőképpen megadta a hangulatot a közös múltidézésre.
A műsort a köszöntő beszédek követték: Némedi Lajos alpolgármester üdvözölte a megjelent gyászolókat, megemlékezőket, kifejezve tiszteletét a hős tábornokaink és miniszterelnökünk iránt, akik az életüket adták a nemzet szabadságáért. Ünnepi szavai a magyarság sorsáról szóltak: „A Földön kevés olyan nemzet van, akinek ilyen sok jutott osztályrészül a harcból. Október hatodika a fájdalom és a büszkeség napja, emlékezzünk méltósággal elődjeinkre, akik azt tanították nekünk, hogy a haza szabadsága mindenekelőtt való.”
A továbbiakban az Örmény Diaszpóra részéről az Örmény Kultúráért Alapítvány veszprémi szervezetének önkéntese köszöntötte a megjelenteket: Lázár Vilmos és Kiss Ernő örmény származású tábornokok voltak, akik szintén vérüket adták a magyar nép szabadságáért.
Szabó György alezredes úr, református tábori lelkész tette fel a kérdést: „Miért kell emlékezni a múltra? A mai magyar ember képes a folyamatos előre tekintés mellett visszafelé pillantani?” Szabó György szerint egy nemzet csak úgy létezhet, hogyha múltja, jelene és jövője is van. Az a nép, amely megtagadja múltját, elveszíti létjogosultságát.
A beszédek után a jelenlévők tiszteletet adva elhelyezték az emlékezés koszorúit.
