– Az új jogszabály nem a hajléktalanoknak akar keresztbe tenni, hanem az egész társadalom érdekét szolgálja. Emberiesség szempontjából egy jobb rendszert szeretnénk kialakítani, amelyben az állampolgárok zavartalanul használhatják a közterületeket, miközben igyekszünk elérni, hogy senkinek ne kelljen az utcán éjszakáznia – szögezi le Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára.
Fülöp Attila, Némedi Lajos, Ovádi Péter, Vecsei Miklós, Szaller Péter
Az államtitkár azért érkezett Veszprémbe csütörtökön, hogy a Befogadás Háza vezetőivel és Vecsei Miklóssal, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökével megvitassák a hajléktalan-ellátás helyzetét és a téli időszakra való felkészülést. Pozitív eredményeket ugyanis nyilvánvalóan nem lehet elvárni, ha nem tudnak olyan feltételeket biztosítani, amelyek elég vonzóak ahhoz, hogy a hajléktalanok a szállókat válasszák az utca köve helyett. Bár Fülöp Attila szerint az intézményrendszer felkészült a változással járó új feladatokra, lehet mit fejleszteni a szállásokon.
Éppen ez történik most: a kormány országosan 650 millió forintot fordít a hajléktalanokat ellátó intézmények korszerűsítésére. A fejlesztésben hét nyertes pályázó szerepel, köztük a veszprémi Befogadás Háza.
A szálló sokszor lelki segély is
Az utca alternatívája
„A vízzel, a villannyal, a fűtéssel mindig akadnak kisebb problémák, elsősorban ezeket szeretnénk korszerűsíteni, emellett bővítést is tervezünk: új részekkel toldanánk meg az éjjeli menedékhelyet, lifttel és lépcsővel kapcsolnánk össze az első szinttel, és egy kicsit átláthatóbbá tennénk az egész házat” – mondja Szaller Péter intézményvezető, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat veszprémi koordinátora. A fejlesztésre összesen 196 millió forintot nyert az intézmény; a munkálatok várhatóan jövő tavasszal kezdődnek és őszre elkészülhet a felújítás.
Bár a ház eddig is igyekezett minél komplexebb szolgáltatást nyújtani, a jövőben ez még inkább előtérbe fog kerülni. A bekerülő hajléktalanok sokszor nagyon különböző problémákkal küzdenek, fontos, hogy ezeket differenciálni tudják és ennek megfelelően történjék az elhelyezés is. „Olyan szolgáltatásokat kell nyújtanunk, amelyekre valóban szükség van, ezért elsősorban a minőségi változásra helyezzük a hangsúlyt” - magyarázza Szaller Péter.
Ruhaadományból szerencsére bőven akad
Némedi Lajos alpolgármester szerint azt azért ki kell emelni, a szeretetszolgálat lelkiismeretes munkájának köszönhetően jelenleg is adott minden feltétel, hogy senkinek ne kelljen folyamatosan az utcán töltenie a napjait. Az intézmény mintegy 250-260 fővel tartja a kapcsolatot a megyeszékhelyen, őket a nappali melegedőben és az éjjeli menedékhelyen, valamint az átmeneti szálláson privát beszélgetéseknek helyet adó interjúszoba, konyha, csomagmegőrző és mosoda is várja. Utóbbiban közfoglalkoztatási rendszer szerint, pozitív példát mutatva egy hajléktalan mos, de hasonló elv mentén vehetnek részt az érintettek a közterület tisztán tartásában, valamint egy kisebb kertészet működtetésében a Házgyárin, amelynek terményeit a szociálisan rászorultak között osztják ki. Az éjjeli menedékhelyen emellett a kórházi ellátásból kikerülőknek lábadozó szobákat is fenntartanak, illetve egy ún. roboráló szobát, ahol a korábban az utcán élő hajléktalanok megerősödését segítik. Téli időszakban ezen felül a nappali melegedő népkonyhaként is üzemel: mindenkinek egy tál meleg ételt osztanak és krízishelyzetben alacsony küszöbű férőhelyként éjszakára is megnyitják.
„Végső soron persze a szálló csak az utca alternatívája, noha az fontos, hogy ezzel a a hajléktalanok is tisztában legyenek, éppen azért, hogy ne végállomásként tekintsenek rá – teszi hozzá Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. - A cél, hogy visszaintegráljuk őket a társadalomba, ezért támogatjuk az elhelyezést szabadpiaci albérletekben – Veszprémben 19 fő lakhatása megoldott így – és foglalkoztatási programokat is indítunk.”
Meglátni az embert az összetört sorsokban
Utcai alternatíva ide vagy oda, a szálló még így is hatalmas segítséget tud nyújtani sokaknak. Az egyik lábadozóban találkozunk Árvai Sándorral, váltunk vele néhány szót, míg a képviselőkkel bejárjuk az intézményt. Beszédes, egészen jó kedélyű, pedig a sors vele sem bánt egyszerűen: 2006-ban hatfelé törött a bokája, kórházba került, később amputálni is kellett a lába egy részét, hogy megállítsák a vénás trombózist, azóta kisebb megszakításokkal itt van. Eredendően várpalotai, hentes, mészáros és szakács szakmája is van, korábban a veszprémi vágóhídon dolgozott, de kohóban, bányában is megfordult. Minimális nyugdíjat kap és támogatást a lába miatt, de az nem sokra elég. Most itt van, segítik, bevallja, két éve az alkoholról is teljesen leállt.
Árvai Sándornak több szakmája is van, a lába miatt most viszont általában a szálló jelenti a mindennapjait
A cél az, hogy a hozzá hasonló társakat is behozzák a menedékhelyre, vagy inkább a még rosszabb helyzetben lévőket, hiszen ahogy Vecsei Miklós fogalmaz, sokakról nem is sejtenénk, hogy hajléktalanok. Ez általában csak az utcán élők esetében egyértelmű, ahol már nagyon súlyos problémák fordulnak elő, és akik a kemény diót jelentik.
Most azon vannak, hogy ezt minél zökkenőmentesebbé tegyék. Ezt szolgálják a fejlesztések, és az a 300 millió forint, amit a kormány arra különített el, hogy a nappali és éjjeli menedékhelyek nyitva tartását egymáshoz illesszék, és 24 órában fogadni tudják az érintetteket. „Tulajdonképpen ez a jogszabály abban nyújt támogatást, hogy azokat, akiket évek óta szólogattunk, hogy jöjjenek be, most talán hatásosabban érjük el” – teszi hozzá Vecsei.
Persze elismeri, önmagában a sikerhez a jogszabály nem lesz elég, megfontolt lépésekre, rengeteg türelemre és bizalomra is szükség lesz, hogy azokat is meggyőzzék, akik 10-20 éve barakkokban élnek vagy az egyetlen társat jelentő kutyájuk elhelyezése miatt aggódnak. Ha okosan csinálják – és ebben Veszprémben mind a szociális munkások, mind a rendőrség elöl jár – akkor összejöhet a dolog.
Az biztos, átalakulások jönnek most a hajléktanok ügyében. Vecsei Miklós szerint azonban az ő feladatuk alapvetően továbbra is változatlan marad: meglátni az összetört sorsokban a valaha volt embert.
