Országszerte megemlékezések zajlottak az ünnep előestéjén
A hivatalos programok már hétfőn, az ünnep előestéjén megkezdődtek a Műegyetemnél. Boross Péter volt miniszterelnök az egyetem hősi halottainak emléket állító tábla megkoszorúzása után arról beszélt: Az 1956-os forradalom egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt. Hozzátette: minden olyan törekvés bukásra van ítélve, amely a magyaroktól el akarja venni a függetlenséget. Van tűréshajlam e nemzetben, de ki is tud robbanni belőle, ha érzékenységét, nemzettudatát, önérzetét, magyarság mivoltát állandóan, nap mint nap megsértik. És reménytelen minden olyan vállalkozás, amelyik a magyar lelket kozmopolita, internacionalista irányba akarja torzítani – mondta.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára kiemelte: a magyar népnek sosem lehetett kívülről megmondani, hogy mi a nemzet érdeke. Éppen ezért Magyarország ma ugyanúgy ellenáll a megfélemlítésnek és a nyomásgyakorlásnak, mint 1956-ban.
Amíg megfélemlítéssel, erőszakkal, erőszakos nyomásgyakorlással próbálják a magyar emberek érdekével szemben a magyar kormányt meghajlítani, vagy az álláspontját megváltoztatni, nem érnek el sikert nem csak közép-európai szinten, európai szinten sem. Magyarország nem egy kiskorú nemzet, hanem nagykorú. És nem csak 1956 óta, hanem 1100 éve – mondta a politikus.
Fáklyás felvonulás a Bem térre
A Műszaki Egyetem épülete elől ezután elindult a már hagyományos fáklyás felvonulás a Bem térre, ott Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta: egy szabad országban egy szabad nemzet ünnepel, amelyet a közös nyelv, a kultúra és a történelem sorsközössége egy évszázad szétszakítottsága után is megőrzött és összetartott.
’56 forradalmárai azért harcoltak, hogy szabadok legyünk és magunk határozhassunk szabad sorsunkról. Ma amikor a globalizált világban annyi külső befolyás ér minket, mégis összességében immáron lassan három évtizede mi dönthetünk a saját sorsunkról. Azoknak köszönhetjük ezt, akik 1956-ban életüket adták a szabadságért – fogalmazott a politikus.
Felvonták a nemzeti lobogót a Parlament előtt
Az ünnep kapcsán október 23-án is számos program vár mindenkit. Kedd reggel katonai tiszteletadással, Áder János köztársasági elnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke jelenlétében felvonták a nemzeti lobogót a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. Az ünnepségen a kormány több tagja mellett jelen voltak katonai és állami szervezetek képviselői és a diplomáciai testület több tagja. A központi programok kiemelt rendezvényét 15 órakor a Terror Háza Múzeumnál tartják, ahol Orbán Viktor miniszterelnök mond beszédet.
Az országos eseményekkel párhuzamosan Veszprémben is elkezdődtek a megemlékezések: délelőtt a Megyei Rendőr-főkapitányságon koszorúztak, majd az Alsóvárosi temetőben tisztelegtek a hősi halottak előtt. A városi központi ünnepséget este 18 órakor tartják a Megyeház téren Brusznyai Árpád emlékművénél, ahol Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára mond beszédet.
Az 1956-os forradalomról és szabadságharcokról nemcsak ünnepi programokon esik szó, de a Nemzeti Emlékezet Bizottságának kutatói is folyamatosan vizsgálják a témát. Müller Gabriella történész ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott az M1 műsorában, hogy 1956 legfőbb jellegzetessége a kor többi megmozdulásához viszonyítva a spontán jellegéhez kapcsolódik. Akkoriban, október 23-án több száz ember vonult az utcákra, békésnek induló demonstrációval akarták kifejezni a demokrácia, a szabadság és a függetlenség iránti vágyukat.
Ettől a magyar politikai vezetés teljes pánikba esett, majd órák alatt összeomlott az egész sztálini hatalmi rendszer. Az első sortűz Debrecenben dördült el, majd Budapesten is fegyveres összecsapásokra került sor. Az emberek, akik nem is ismerték egymást, összeszerveződnek, kialakulnak az első fegyveres csoportok – ebben a spontaneitásban rejlik 1956 nagyszerűsége – vélekedett a szakember.
Nagyon komoly volt az emberekben a nemzeti függetlenség iránti vágy, ez volt a közös nevező. A forradalom hatalmas társadalmi támogatottságot élvezett, egy szűk kommunista csoporton kívül minden társadalmi réteg képviseltette magát a forradalom ügye mellett. A békés tüntetés akkor fordult át felkelésbe, amikor fegyvertelen emberek tömegébe kezdett lövetni a hatalom. A visszavágás jogos volt.