A halottak napja is keresztény ünnep, ám ebben az esetben még az üdvösséget nem nyert, tisztítótűzben lévő hívőkért szólnak az imák: egyháztanilag az úgynevezett „szenvedő egyház”, mindenszentek napját követő ünnepnapja.
Magyarországon fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepéből a felekezetektől független, elhunytakról való emlékezés napjává. A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradott híveknek, hogy imával, vezekléssel, szentmisével tehetnek valamit elköltözött szeretteikért. Ezen a napon is szokás felkeresni elhunyt hozzátartozóink sírját és mécsest gyújtani.
A hagyományhoz kapcsolódó népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a “véletlenül kiszabadult lelkek” visszataláljanak sírjukba, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. A sírokat is azért kell megszépíteni ilyenkor, hogy a halottak szívesen maradjanak „lakhelyükön”.
„Magyarországon mindenszentek és halottak napja van, nem Halloween.”
Bár a két ünnepünk és a Halloween eltérő napokon vannak, mégis sok támadás éri az eredetileg angolszász kultúrából érkezett, de mostanra már számos országban meghonosodott ünnepet. Elnevezése, az All Hallows' Eve kifejezés megrövidüléséből ered, mindenszentek előestéjét jelenti. A középkori hiedelemvilág szerint október 31-én, a mindenszentek estéjét megelőző éjszakán, a fizikai és szellemi világ érintésnyi közelségre kerül egymástól: úgy tartották, hogy a boszorkányok és varázslók ezen a napon végezték üzelmeiket. A VIII. századtól terjedtek el, a torz lámpások, amelyekről úgy hitték, hogy megvédik az utazókat az ártó szellemektől.
Magyarországon a 2000-es évek elején kezdett szárnyra kapni főként a gyerekek és az egyetemisták körében, a televízió és az amerikai popkultúra népszerűsödésének hatására az angolszász ünnep divatos, torzult változata. Sok esetben összeférhetetlenséget okozott a tévhit, hogy a három dátum ugyanaz és az október 31-i este, beöltözős mulatságaival sérti a mindenszentek és halottak napja ünnepét, az emberek megemlékezését. Többen gondolták a magyar hagyományok kigúnyolásának, horrorisztikusnak és visszataszítónak: „A keresztények gyertyáit – amelyeket elhunyt szeretteink sírján gyújtunk – akarják ugyanabban az időpontban kigúnyolni a szörnyeket ábrázoló töklámpásokkal.” Talán mára már tiszteletben és szeretetben fér meg egymás mellett a "három nap".
Oly szomorú az idő.
Meghajolnak a fák is
az emlékezés útján.
Mécsesfénnyel járnak
a nehéz szívű napok
eltávozott lelkek nyomán.
Egy szívként lüktető
lángok glóriája felett
őrangyal lebeg.
Könnyező fohászok lelkén
emlékezés borostyánja
kapaszkodik meg.
Megül egy régi emlék
a lelkek százéves padján,
talán valakire várva.
Hallgatja, hogy dúdol a szél.
Magányos szívéig hatol
temetői virágok sóhaja.
/Kiss Éva: Mécsesfény/
