A teljes pályázatot ugyan csak a döntés napján hozzák nyilvánosságra, de kérésünkre Mészáros Zoltán, a Veszprém-Balaton 2023 Zrt. ügyvezető igazgatója felvázolt néhány konkrét ötletet, hogy kézzel foghatóbbá váljon a zsűri elé terjesztett jövőkép.
A Haszkovó lakótelep az egyik kiemelt területe lesz az EKF-programnak, hiszen a veszprémi lakosság negyede itt él. A terület fizikailag is felfrissülne, és a programkínálat is látványosan bővülne: például a nagy felületű tűzfalakra filmeket vetítve utcamozit lehetne kialakítani a telepen.
„A közterületek átalakítása élhetőség szempontjából nagyon fontos eleme a pályázatnak.”
Komoly szándék van a közterületek fejlesztésére: szökőkutaknál hűsölhetnénk, a szabadidő aktív eltöltésére alkalmas utcabútorokon piknikezhetnénk szabadtéri pizzasütő helyek mellett. Lehetőséget teremtenének a tömegsportnak: a városrész nagy hiányossága, hogy nincs olyan pálya, ahol például a futók, kerékpárosok sportolhatnának.
Nagyszabású elképzelések vannak arra is, hogy a buszpályaudvar környezetét kulturális közösségi térré alakítsák. A koncepció lényege, hogy a buszok parkolását száműznék a belvárosból, a felszabaduló területen pedig nagyobb zöldfelülettel rendelkező, szórakozásra is alkalmas területet alakítanának ki, ami 2023-ban akár Európa Kulturális Fővárosának fogadóállomása is lehetne.
„Mindenképpen szeretnénk egy „kultmozit” csinálni , ami semmilyen vetületében nem hajaz a plázamozikra: tartalmában sem és formájában sem. Ez egy közösségi tér lenne – akár romkocsmával kombinált kiállítótérrel elegyítve –, amit meg szeretnénk építeni Veszprémben.”
Vissza kellene illeszteni a város mindennapi életébe az Óváros teret: a területet úgy kellene átalakítani, hogy egész évben alkalmas legyen kulturális attrakciók befogadására. Például egy színvonalas karácsonyi vásár otthona lehetne, jégpályával, ahova az emberek nemcsak azért mennek ki, mert még nem vették meg a színes égőket, hanem a közösségi élmény miatt is, ahogy a nyári fesztiválokon ez már működik.
Szóba került az is, hogy szükség lenne a Séd szabályozására, ami egyrészt megóvhatná a Betekints-völgyet az áradástól, másrészt az egykori Csónakázó-tó méretét is megnövelné, ami így újra alkalmassá válna a csónakázásra, megjelnhetne rajta a minőségi vendéglátás, és aktívabb közösségi térré változhatna. A patakot pedig hajózhatóvá – de legalábbis e-csónakozhatóvá – lehetne tenni: ez lehetne az az állatkertet és a várat, belvárost összekötő kapocs, aminek hiánya ma érezhető gyenge pontja a veszprémi turizmusnak.
És ha már patak: halak.
„Régi városi vágy, hogy miért nincs veszprémi identitású étel. Én mindig azt mondom: ha nincs olyan, amit a múltból ki tudnánk hámozni, akkor miért nem hozunk mi létre valami újat, miért nem teremtünk mi tradíciót? Itt a Séd, amiben még mindig van pisztráng. (…) Ha a Séd szabályozva van, a Csónakázó-tó fel van duzzasztva, vissza lehet hozni a pisztrángot, és minden étterem 2023-ra kínálhatná a kiváló veszprémi sebes pisztrángot az étlapján, mi tarthatnánk a veszprémi pisztráng fesztivált akár...”
A húszemeletes Veszprém legláthatóbb épülete, amivel mindenképp kezdeni kell valamit. Egy ötlet a belváros zöldítésére, hogy a toronyházhoz kapcsolódó épületek (Bástya, lepény) nagy felületű, lapos tetején növényekkel, fákkal borított kreativ szabadidő parkot hozzanak létre – erre nagyon jó példa a New York-i magasvasútra épült High Line Park, ami brutálisan vonzza a turistákat is.
Ez csak néhány példa a vaskos pályázati anyagból, de azt jól illusztrálja, amit az EKF-csapat a kezdetektől hangsúlyoz: nem az a cél, hogy egy évre fesztiválvárossá változtassák Veszprémet, hanem olyan fejlesztésekben gondolkoznak, ami hosszú távon gazdagíthatja az életterünket, magasabb életminőséget, több boldogságot, humort és kreativitást hoz, persze ott lesznek a bevált és kipróbált fesztiváljaink, reményeink szerint megerősödve, és persze számos újat is tervezünk szárba szökkeni mindemellett.