A minap vetített egy riportfilmet az egyik televízió az ausztriai kóborkutyákról. Közelebbről az egyik állatmenhelyet mutatta be, Burgenlandban. A tartományban a tavalyi évben összesen ötven(!) négylábút fogadtak be, hosszabb-rövivebb időre. Ezek közül 34 ebadta volt azon kutyák száma, akik elszöktek otthonról, de gazdáik értük mentek. A riporter bemutatta a „menhelyet”.
Először is az állat- otthon saját kórházzal rendelkezik, az állatorvos mindig ugrásra kész, saját kutyapszichológus foglalkozik a befogadott jószágok lelkivilágával. Az udvarban hatalmas kutyasétáltató, ahol minden nap kétszer „mozgatják” őket, különböző frappáns akadályokkal megspékelve. A rendszer kitűnően működik, minden tipp-topp.
Múlt évi költségvetésük meghaladta az évi 200 ezer eurót. Midehhez párosul az osztályon felüli elhelyezés, 25 négyzetméteres bekerített lakhely, első osztályú konzerv és száraz kutyaeledellel párosítva. A riporter félve tette fel a kérdést: mi történik azokkal a kutyákkal, akik senkinek sem kellenek? A látottak alapján, az edzett állatbarát tévénéző szeme szinte meg sem rebben. -Elképzelni sem tudják, hogy mennyien szeretnének örökbe fogadni mindenfajta kutyát, de az eljárást egy hosszú procedúra előzi meg-érvelt a mosolygós vezető. Először megvizsgáljuk, hogy a személy és a környezete alkalmas-e az állat befogadására. Környezet-tanulmányt folytatunk, megkérdezzük a szomszédokat, hogy bele egyeznek-e az ebtartásba, a leendő gazdi, egyáltalán megérdemli-e, hogy állatot tarthasson, rendelkezik e legalább 25 négyzetméteres kenellel, ami természetesen be van kerítve, az állatot láncon nem tarthatja és végezetül naponta legalább kétszer kell sétáltatnia újdonsült társát. A társ ebben az esetben egyáltalán nem túlzás, hiszen Ausztriában roppant szigorú állatvédelmi törvények vannak hatályban és jaj annak, aki azokat megszegi. (De általában senki sem szegi meg.) Amennyiben a leendő gazdi megfelel az előírásoknak, megtörténhet az örökbefogadás. A kutyust átadják, az összes hivatalos papírral, szükséges oltásokkal, teljesen ingyen. Ezzel nincs vége a procedúrának, az örökbefogadót havonta legalább egy alkalommal rajtaütésszerűen ellenőrzik, ha vétkezik: a kutyát azonnal elveszik.
Ez volt az a pillanat, amikor a távkapcsoló kiesett a kezemből. Mennyi kóbor kutya (is) van hazánkban? Mennyi pénzből vegetálnak a magyarországi állatmenhelyek és milyen körülmények között tengődnek a sintértelepeken, lelkes állatbarátoknak köszönhetően, egy-egy megkínzott eb életben tartása. Pedig minden önkormányzatnak meg kellet alkotnia saját ebtartási rendeletét. Itt valami nagyon nincsen rendben.