Csak úgy repesek a tenni akarástól, mert annyi példa van előttem, hogy a bőség zavara miatt biztos kihagyok valamit.
Kezdjük mindjárt a négy munkanapra szűkített hétről (fütyülök az ötnaposokra, zárkózzanak föl ők is!). Nos, a péntek így már zöld, a szombat szürke, a vasárnap piros betűs lehetne az új kalendáriomban (nem "o", hanem "u", kész, punktum).
Osztán jöhetnek az ünnepek. Mivel miniszterelnökünk félreérthetetlenül célzott távoli barátainkra, pár ünnepnapot átvehetnénk tőlük is (micsoda szamárság volt november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom – később: nagy októberi szocialista forradalom – ünnepét, április 4-ét, a felszabadulás napját törölni! Most gürcölhetünk akkori kormányunk meggondolatlansága miatt! Bezzeg akkor! Senki nem zavarta a békésen felvonulókat, miközben lelkesen skandálták az éppen aktuális nemzetvezetők neveit. Most meg öten összejönnek a Parlament előtt, s vízágyút szegeznek rájuk!), meg innen is, onnan is.
Ezeket a napokat összeadván szép kis szám kerekedne ki, ezzel is meg lehetne kímélni a munkaadókat az aznapra eső adóterheitől.
Aztán itt vannak a "napok" és újabb "ünnepek" (merthogy aktualitásának is kell ám lenni egy írásnak!): Köztisztviselők Napja, a Hal és a Bor Ünnepe, Vasutasnap, Rendészek és Tehenészek Napja, Pedagógusok Napja, Csavarmenetvágók és Rokolyakedvelők Napja stb. Persze, nagybetűvel. Nem, ne tessék összezavarni! A karácsony, a húsvét, a március 15-e, anyák napja továbbra is kisbetűs! Dolgozzon meg keményen az a tintás ingujjú akadémikus a Helyesírási szabályzat módosításáért!
Majdhogy elfeledtem: a "napok" és "ünnepek" úgy összefolytak, hogy már szinonimáivá lettek egymásnak. Gyanítom, azért még vagyunk néhányan, akiknek valahol felsejlik, hogy karácsony ünnepe és a Borvirágöntözők Ünnepe között van apró érzelmi különbség, ám ne érzelgősködjünk: a XXI. század (ismét) a ráció százada, s kilenc év elszálltával illik annak stílusát fölvennünk.
Vissza a naptárreformhoz! Pálok, Palik, Ottokárok, Emesék, ideje hátraarcot csinálni! Elvégre évszázadokon keresztül a ti nevetek (az Önök neve) állt a dátum alatt. Micsoda önzés! Tessék tudomásul venni, hogy lejárt az individuumok napja! Közösséget építő társadalomban élünk, ahol ismét a mi kerül előtérbe (ajaj: volt már ilyen, tetszenek emlékezni?), s eljött a váltás ideje! Minden névnapot az új naptárban mától felvált a … napja, … ünnepe. A kipontozott helyre a megfelelő szó írandó. Például: Rekreációs Nap = június 30. Ekkor pihenheti ki az egyébként a mi pénzünkből finanszírozott köztisztviselői réteg (csak nem mondhatok osztályt!) azokat a fáradalmait, amiket mi okoztunk nékik ostoba kérdéseinkkel. Július elseje meg a Köztisztviselők Napja (ne tessék velem kekeckedni, karácsony is kétnapos, Krisztus kétezer éve halott, ők meg élnek, hát hogy ne dukálna két, egymást követő nap nekik!), s így tovább.
Azok a napok, amelyekre nem jut ünnep (vagy "nap"), hát, szégyen ide vagy oda, de munkanapokká (pontosítok: Munkanapokká) lényegülnének át. Ne kapkodjuk el a számolást! Meglehet az akár havi 3-4 is! Teher, bizony, teher ez is, de találékony nép vagyunk, majd ezek is "ünneppé", "nappá" válnak. Éppen azon a napon, amikor egy nagy, kupolás házban valaki megkérdezi: Képviselőtársak, melyik legyen az a munkanap, ami eltart tízmillió ünneplőt?
