Márfi Gyula veszprémi érsek hétfőn betölti 75. évét, így a katolikus egyház szabályai szerint fel kell ajánlania lemondását. A pápának jogában áll elfogadni vagy elutasítani azt – az esetek nagy többségében az egyházfő rábólint a visszavonulásra. Márfi maga is arra számít, hogy Ferenc pápa elfogadja majd a lemondását: az elmúlt hónapokban beszédeiben egyre hangsúlyosabban készítette fel nyáját a változásra, az érseki palota és az egyházi iskolák felújítása kapcsán többször is hangoztatta: a rekonstrukciót azért sürgette, hogy utódjának rendezett állapotban adhassa át a hivatalát.
Az új érsekről Ferenc pápa dönt (Photo: Alessandro Bianchi / Reuters)
Ez persze nem jelenti azt, hogy holnaptól új érseke lesz a Veszprémi Főegyházmegyének, az utód beiktatására akár egy évet is várhatunk. Abban semmi nem köti a pápa kezét, hogy milyen gyorsan kell megtalálnia az új vezetőt – ha elhúzódna a folyamat, a szokásjog szerint a leköszönő püspök ügyvivőként végzi tovább a feladatait, biztosítva az egyházmegye zavartalan működését.
A folyamat lassúságát érzékelteti, hogy Beer Miklós váci püspök, aki idén június 1-jén töltötte be 75. évét és adta be lemondását – több mint fél év elteltével még mindig hivatalában van. De ha visszaemlékezünk, Márfi Gyula elődje, Szendi József is több mint 9 hónapig dolgozott még születésnapja után, mire továbbadhatta a püspöki pásztorbotot.
Michael August Blume apostoli nuncius (fotó: Lambert Attila / Magyar Kurír)
A pápa válogathat a lehetőségek közül: a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának háromévente jelentésben kell felsorolnia azon papokat, akiket a püspöki feladatok ellátására alkalmasnak tartanak – e listákat a Szentszék megőrzi. Amikor konkrét püspöki hivatalra való kinevezésről van szó, az adott tisztségre hármas listát állítanak össze. A Szentszéknek felterjesztendő hármas listához a pápai követnek (e tisztséget nyár óta Michael August Blume tölti be Magyarországon) közölnie kell a saját véleményét – ennek kialakításához elbeszélget a jelöltekről a térség egyházi vezetőivel, a püspöki konferencia elnökével, az adott egyházmegye székeskáptalanjának néhány tagjával és saját belátása szerint további, a döntésben segítséget jelentő egyházi vagy világi személyekkel. A pápa tehát a pápai követ jelentése révén a helyi viszonyok ismeretében, a jelölteket ismerők véleményei alapján hozhatja meg döntését.
Felhasznált források: www.kath.net, Magyar Katolikus Lexikon.
