A Napló munkatársa, Varga Domokos Péter, a megyei lap fotósainak kiállítására invitálta szombaton a családokat, mely a Bástya üzletházban tekinthető meg. Bár ezek a képek a napi rohanó rutin melléktermékei, segítenek közelebb kerülni a születés misztériumához.
Áfrány Gábor, Gáspár Gábor,
Köröspataki Bea és Penovác Károly nem tudtak elmenni a meghitt pillanatok
mellett, amelyeken mi is elgondolkodhatunk, ha pár másodpercre megállítjuk rohanó
életünk áradatát. Rácsodálkozhatunk, mennyi örök igazság van abban, ahogy egy
pici kezecse a nagypapa kérges tenyerébe simul, vagy ahogy egy újszülött az
édesanyjára néz. Ezektől a részletektől leszünk gazdagabbak, akkor is, ha a
megélhetéshez szükséges anyagi források előteremtése kiszorítja őket az
életünkből. Ezért ezek a fotók arra is figyelmeztetnek, hogy ha életünk
torkolatánál visszanézve nem egy, majdnem kiszáradt folyómedret akarunk látni,
az anyagi javakat majdhogynem a szükséges rossz szintjére kell süllyeszteni
lelkünkben.
A „profik” kiállítása mellett
„amatőr” művészek munkáit is láthatjuk az üzlethát földszintjén. Az idézőjelek
pedig nem a fotósok minősítése okán kerültek az imént leírt szavakra, hanem
azért, mert a cikk szerzője megszívlelte a tényt: a gyermekek nemcsak azt
rajzolják, amit látnak, hanem azt, amit gondolnak. Ezt a képességünket azonban
elveszítjük, mire felnőtt kori érett, kiforrott munkáinkat létrehozhatjuk. A
kiállított gyermekrajzok a Lélek Életkör rajzpályázatán értékelt munkák. Az
ovisok Születésnap és Kistestvér születik kategóriában küldték be munkáikat,
melyek sok ajándékot hoztak a pici kezekbe.
