A megemlékezésen a Vetési Albert Gimnázium tanulói adták elő a forradalmat megidéző műsorukat, illetve közreműködött a Magyar Honvédség Légierő Zenekara és Helyi Alakulata.
– 1848 tavaszán népünk letépte évszázados láncait, nemzetünk egyesült a szabadságvágyban – a forradalmi változásokat azonban megelőzték a reformkor pezsgő, forrongó évtizedei – fogalmazott Porga Gyula polgármester, a megemlékezés szónoka.
– A legnagyobb magyar, Széchenyi István éppen úgy e pezsgő, forrongó reformkor szülötte, mint legnagyobb politikai ellenfele, a forradalmár Kossuth Lajos. 1848 tavaszán a márciusi ifjak mintegy bevégezték elődeik politikai reformját. De nemcsak a forradalom és szabadságharc alakjairól kell megemlékeznünk, hanem az őket megelőző évtizedek ismert vagy ismeretlen szereplőiről is, akik elszántságukkal, munkájukkal előkészítették a magyar forradalmat.
A márciusi forradalom nemzetünk újjászületése volt, de mint minden születés, ez is fájdalmas volt, súlyos vérveszteséggel és áldozatokkal járt, melyeket azonban boldogan hoztak meg azok a magyarok, akik részt vettek a magyar szabadság kivívásában. Amit tettek, önmagukért tették – és értünk.
1848 tavaszán a reformkor régóta dédelgetett reménye érett forradalmi megmozdulássá. A magyarok beírták magukat Európa történelmébe, vér nélküli forradalommal vívták ki nemzetük szabadságát és függetlenségét. A pesti forradalom szikrája olyan tüzet gyújtott, ami gyorsan terjedt az egész országban, és elérte Veszprémet is. A változásokat követelő polgárság városunkban is a forradalmi események élére állt, viharos sebességgel követték egymást az események, melyek egy új, polgári Veszprém születéséhez vezettek. A szabadságharc során hősi halált halt veszprémiek emlékezete arra kötelez minket, hogy ne csak megőrizzük, de adjuk is tovább 1848 üzenetét az újabb nemzedékeknek.
A polgármester arra intett: 1848 hőseire emlékezve jussanak eszünkbe azok is, akik nem fegyverrel a kézben, de odaadásukkal, hazaszeretetükkel, munkájukkal dolgoztak a szabadságért. Őket kell példaként követnünk, mert ma sem ülhetünk ölbe tett kézzel: a hazának szüksége van fiaira. A jelenkor a hétköznapok csendes forradalma, melynek lényege a megújulás, ami napról napra képessé tesz minket problémáink közös megoldására.
A beszédet követően a megemlékezők elhelyezték koszorúikat és virágaikat az emlékműnél.