Az örmény, az ukrán és a lengyel nemzetiségi önkormányzatok szervezésében rendeztek megemlékezést március 15-én az örmény származású, Aradon vértanúhalált halt Kiss Ernő altábornagy és Lázár Vilmos ezredes emléktáblájánál.
Az ünnepségen Avaneszian Alex, az Országos Örmény Önkormányzat elnökhelyettese mondott beszédet. Úgy fogalmazott, március 15-én a tavasz frissítő illata egy országnyi emberben ébresztette fel a vágyat, hogy kezébe vegye sorsát. A nemzetiségi ébredés korszaka egybeesett a magyarságnak a nemzeti nyelvért és függetlenségért indított harcával.
A kor egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy milyen messze lehet elmenni a autonómiai engedményekkel, milyen erő tarthatja egybe az önállósodásra törekvő országrészeket? Mi történik, ha a lassan kialakuló és öntudatra ébredő nemzetiségi polgárság és értelmiség a magyartól különböző hagyományokat keres magának?
1848 márciusának eseményei a nemzetiségek által lakott területeken is lelkesedést váltottak ki, a közös szabadság elérhető közelségűnek tűnt. A nemzetiségi mozgalmak alakulásában fontos szerepe volt a jobbágyok felszabadításának, hiszen e társadalmi réteg 60 százaléka valamely nemzetiséghez tartozott a 19. században.
Közismert, hogy az 1848/49-es szabadságharc bukásának egyik fő oka éppen a hibás nemzetiségi politika volt. A magyar forradalom vezetői azzal, hogy sorra megtagadták az ország lakosságának nagyobb hányadát kitevő nemzetiségek jogos nemzeti követeléseinek teljesítését, fokozatosan az ellenfél, a bécsi reakció táborába sodorták őket.
Ezek ismeretében igen elgondolkodtató, hogy az ország német, a Partium és a Temesköz román, a Kárpátalja ukrán anyanyelvű emberei tömegesen harcoltak a honvédség soraiban, sőt a szlovákok népességük számához viszonyítva több katonát adtak a szabadságharcnak, mint a magyarok.
Az ezen a földön otthonra lelt nemzetiségek egyenként vállalták a harcot a magyar szabadságért. Van pillanat, amikor ez az egység mutatja meg igazán Istentől való emberségünket és erőnket. Bármi is a végkifejlet, ez az erő legyőzhetetlen – hangsúlyozta Avaneszian.
Brányi Mária alpolgármester szerint 1848/49 példájából érdemes tanulni: azok az értékek, amiért eleink az életüket áldozták – a béke, szabadság, egyenlőség, testvériség, haza – a mai napig kiemelten fontosak számunkra. A megemlékezőkön végigtekintve pedig azt láthatjuk, hogy bár több nemzetiséghez tartozunk, mégis közös értékeink mentén állunk együtt és ünnepelünk közösen.
Az aradi vértanúk emléktáblájánál az ünnepséget szervező nemzetiségi önkormányzatok mellett a városi önkormányzat, a honvédség Veszprémbe települt alakulatai valamint a Lokálpatrióták képviselői helyeztek el koszorúkat. A megemlékezésen a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjai idézték meg 1848 szellemét.
