Az iskola 1949-ben kezdte meg működését, mai helyére, az Iskola utcába egy évvel később, 1950-ben költözött. Az iskola ekkor vette fel a Vegyipari Technikum nevet, ami a mai napig nosztalgikus emlékeket idéz fel sok veszprémiben.
A Vegyi hamar népszerűvé vált, a növekvő tanulói létszám szükségessé tette az egykori rendház bővítését, ami a következő évtizedekben újabb és újabb toldaléképületekkel tette labirintusszerűvé a az intézmény alaprajzát – és finoman szólva eklektikussá a külső megjelenését. Külön szárnyat kaptak a vegyipari laborok és új épületrészt emeltek a híradástechnikai osztályok kiszolgálására – ez utóbbi tagozat 1981-ben indult, és a mai informatika szak ősének tekinthető. A vegyis és híradós osztályok mellett az iskola harmadik fő profilját a színesfém-feldolgozó (később alumíniumipari, majd gépész) szak jelentette – és jelenti a mai napig –, ami 1958 óta működik.
A technikum előbb szakközépiskolává alakult, majd a rendszerváltást követően a magyar ipar jelentős visszaesése miatt profilváltásra kényszerült: 1992-ben gimnáziumi osztályokat indítottak, majd elindult a környezetvédelmi szakközépiskolai osztály. Az iskola történetének egyik legszínesebb időszaka volt ez, amikor az ipari szakképzés mellett a gimis osztályokon keresztül a humán terület is megjelent az intézményben, nagyon különböző beállítottságú fiatalokat sodort egymás mellé és kovácsolt közösséggé az Ipari.
A tízes évek oktatási átalakításai révén az iskola előbb a KLIK, majd a Szakképzési Centrum fenntartásába került. Az időközben a jogszabályi változások miatt kivezetett gimnáziumi szakok helyére mechatronikai, műanyag-feldolgozó, majd kisgyermek-gondozó osztályokat indítottak, a szakközépiskola elnevezést pedig a szakgimnázium besorolás váltotta.
GALÉRIÁNK A JUBILEUMI GÁLÁRÓL IDE KATTINTVA TEKINTHETŐ MEG.
Az Ipari azonban nemcsak a fentebb felsorolt területekre képzett szakembereket, hanem egy szellemiséget is adott annak a több mint tízezer diáknak és több mint ötszáz tanárnak, akik a hetven év alatt a közösség tagjaivá váltak. E szellemiséget – ahogy azt Irányi László igazgató a kedd esti gálán elmondta – nem lehet szavakba önteni, hanem érezni kell, az itt töltött évek alatt mélyen beleivódik az emberekbe.
Ezt támasztja alá a Porga Gyula polgármester által néhány órával később megosztott tapasztalat is: ő a szülőktől azt hallotta, hogy azért járatják ide fiaikat, lányaikat, mert az Ipariban szeretik a gyerekeket.
És nem csak a saját tanulóikat: ahogy Ovádi Péter parlamenti képviselő a gálán rámutatott: a más iskolákból érkezőket is tárt karokkal látják vendégül az iskolai bulikon, sportrendezvényeken.
A hetvenedik jubileumot ünneplő héten a jelenlegi és az egykori diákjait is igyekezett megszólítani az iskola: délelőttönként volt iparisok meséltek arról, hogyan tudták az intézményben megszerzett – akár tantárgyi, akár emberi – tudásukat és tapasztalatukat kamatoztatni az érettségi után.
Kedden iskolatörténeti kiállítás nyílt az iskolamúzeumban, délelőtt pedig emlékfát ültettek az iskola udvarán. Délután második alkalommal rendezték meg az Ipari Napját, aminek célja, hogy évente egyszer találkozási lehetőséget biztosítson az egykori iparis diákoknak, és bepillantást engedjen nekik az intézmény jelenébe. A találkozó keretében ezúttal is tantermeket neveztek el az Ipari egykori pedagógusairól: ezúttal Bíró László, Sándor László és Tóth Nándor az intézményben és az intézményért végzett munkásságáról emlékeztek meg.
Kedd este ünnepi gálával mutatkoztak be az iskola jelenlegi és egykori diákjai a Petőfi Színház színpadán. Itt adták át a Pro Schola díjat is az 1954-ben végzett Takács Margitnak, aki nemcsak iparis évei alatti tanulmányi eredményeivel érdemelte ki az elismerést, hanem a közösség életében és építésében játszott szerepéért is.
A hét hátralevő részében sulinapot rendeznek a DÖK szervezésében, jubileumi kisfilmet forgatnak, illetve a hagyományos éjszakai focibajnokságot is megrendezik pénteken.