Valószínűleg a városlakó emberiség 90 százalékának legalább egyszer már megfordult ez a kérdés a fejében. Egy részük a költőiségen túlmenve meg is valósította. Valaki nagyobb, valaki kisebb mértékben.
Az alpinizmus szerelmesei, a terepsíelők – vagy mai, modernebb nevén a freeriderek – szerint egy-egy, a hegyen töltött pillanat pont ezt az érzést adja meg: a totális szabadságot, amikor nem köt semmi. Nincs stressz, nincsenek elvárások, kísértések, nagyon ember sincsen, csak te, esetleg néhány jó barát, meg a végtelennek tűnő hegyormok, amelyek között lesiklani maga a mennyország. Veszélyes, de baromi izgalmas mennyország.
Ausztriában elég sokan lehetnek, akik ebbe a mennybe vágynak. Már félre ne értsenek, arra gondolok, amikor zubog az ember vére, átjár az adrenalin és épp a világ királyának, ha nem egyenesen a császárnak érzed magad. Mondom ezt azért, mert a szomszédunkban három évvel ezelőtt Heimschnee címmel (magyarul kb. Hóhaza) csináltak egy filmet alpinizmusról és terepsíelésről, ami éppen ezt az érzést adja vissza, az elmúlt három esztendőben pedig a filmet nemcsak a kritikusok szerették, de a teltházas előadások alapján a közönség is.
Az 56 perces alkotást látva ez speciel nem csoda. Öt, saját bevallásuk szerint teljesen hétköznapi, maximum egy kicsit őrült főszereplője a nagy álmot kergetve elhatározza, hogy a telet a tiroli hegyekben töltik, ahol aztán olyan vagány trükköket mutatnak, amiről mi, valódi hétköznapi halandók csak álmodozunk. Gyors lesiklás egy sziklákkal tagolt, szinte merőleges lejtőről? Pipa. Szaltó a végén egy hópárkányról? Pipa. Kajakkal le a lejtőn? Hogyne lenne pipa. Leereszkedés egy hőlégballonból a léccel a hátunkon majd suhanás tovább? Még annyira pipa. Az éjszakai siklás és jammelés egy jégbarlangban, majd gitározás snowboardozás közben már csak hab a tortán.
HEIMSCHNEE - Official Trailer from Heimschnee on Vimeo.
Bár a film kerettörténete csak fikció, a fenti trükkök egyáltalán nem azok. Az alkotást jegyző Bergkult Produktion egytől egyig olyan alpinistákkal dolgozott, akik mindezt bármikor csuklóból megcsinálják, ha pedig amúgy valaki szeretné ellesni tőlük a dolgot, Innsbruckban meg is teheti a helyi kiképzőközpontban. Persze aki erre vállalkozik, annak azért fel kell kötnie a gatyáját. A freeriderkedés, az alpinizmusnak ez a magas foka nem csupán a természetközeliségről, a kihívásokról a határok kitolásáról, a hihetetlen érzésekről, új barátok megismeréséről és a vagányságról szól. Ez a szint bizony már nem kevés veszélyt rejt magában, és erről a film sem szépeleg egy pillanatig sem.
Aki szeretné megtekinteni az alkotást, annak rossz hír, hogy egyelőre nemzetközi forgalomba nem hozták, ugyanakkor a stáb szeretne nyitni Magyarország felé is. A szereplők egyik jó barátja, Jürgen Fröschle, a Balluff munkatársa, maga is megszállott síelő múlt hét csütörtökön már tartott egy spontán vetítést és előadást a filmről és a sportról a Vetési gimnáziumban, megfelelő érdeklődés fejében pedig az ősszel nagyobb, szervezett formában is örömmel megismételné azt. Fröschle elmondása szerint a céljuk nem csupán a film megismertetése lenne, hanem az emberek figyelmének felhívása is erre az extrém sportra, és úgy egyáltalán a sportolásra: mert olyan hihetetlen élményt semmi nem ad, mint ez.