Ha már szóba került Lengyelország, az állam lakói arrafelé bizony óriási vízi csatákat rendeznek – ezzel szimbolizálva a tavaszi és a bűnöktől való megtisztulást – amiből fiúk-lányok egyaránt kiveszik a részüket, mindezt pedig egy kis fűzfavesszőzéssel is kiegészítenek. Utóbbit a bokán alkalmazzák, és bár ezt igazán nem irigyeljük, a vízi csaták igazán viccesek lehetnek.
Nálunk ma már a locsolkodás szokása is egyre kevésbé él – az igazi, vizes vödrös/szódásszifonos főleg kiment a divatból, de a finomabb kölnis módszert is kevesen vállalják be, az a hagyomány pedig gyakorlatilag teljesen elveszett, hogy a húsvéthétfő utáni kedden viszonzásul a lányok is meglocsolják a fiúkat. Eredetileg egyébként a locsolás termékenységvarázsló népszokás volt, ami aztán keveredett a kereszténységgel: az egyházi magyarázat szerint a locsolás utal a keresztelésre és a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyok locsolással való elhallgattatására is.
Régi húsvéti szokás volt ezen a napon a komatálküldés is. Az Ipoly mentén a lányok azoknak a legényeknek küldtek húsvéti tojást, akik farsangkor táncba vitték őket, az ajándékot pedig személyesen vagy küldött útján juttatták el a kiszemeltnek. A Dunántúlon ünnepélyes formában, vers, mondóka vagy dal mellett adták át az ajándékot. A komatál az életre szóló barátságok megköttetését is segítette.
Komatálat hoztam
Föl is aranyoztam
Koma küldi komának
Koma váltsa magának.
Húsvét kapcsán a legtöbb helyen ma már csak a húsvéti tojás, illetve a húsvéti ételek, finomságok hagyománya maradt meg. Egy franciaországi településen, Haux-ban például óriási tojásünnepet rendeznek, amikor is a főtéren 4500 tojásos omlettet készítenek, melyet aztán az ünneplők közösen fogyasztanak el.
A gyerekek kedvence a húsvéti nyuszi, Ausztráliában viszont nem a nyúl hozza az ajándékot, ott ugyanis nem őshonos ez az állat, illetve meglehetősen kártékonynak tartják. Hasonló párja, a nyúlfülű bandikutra, vagy bilby-re azonban a kihalás veszélye miatt védett állatnak számít, ezért a helyi állatvédők őt nevezték ki a hivatalos tojásszállítónak, így a szupermarketek csokinyuszijai is őt formázzák.
Az Egyesült Államokban a tojásfa állítása és a tojásgörgető versenyek örvendenek nagy népszerűségnek, olyannyira, hogy a leghíresebb tojásvadászat egyenesen a Fehér Ház udvarán zajlik.
A kontinens középső részén, Guatemalában még ennél is nagyobb mulatságot szerveznek. Az egykori fővárosban, Antigua-n egy egész hetet szentelnek a Húsvétnak – ez a Semana Santa –, aminek a leglátványosabb része a felvonulás: lila ruhás férfiak hatalmas, olykor egytonnás faoltárokat cipelnek végig az utcákon, melyeket fafaragványokból, színezett homokból és virágokból álló, bibliai jeleneteket ábrázoló színpompás szőnyeg borít.
Hasonló a helyzet Nigériában, Lagosban is, ahol az emberek mesés jelmezekben vonulnak végig az utcán Jézus feltámadásának örömére. De érdemes megemlíteni Finnországot is, ahol a gyerekek korommal vagy festékkel festik be az arcukat, fejükre kendőt kötnek és cirokseprűt vagy fűzfavesszőt szorongatva vonulnak fel az utcán. A babona szerint ezzel elűzhetik az ártó szellemeket.
Igen komolyan veszik a húsvétot az olaszok is. Szicíliában gyerekek játsszák el a feltámadást, Firenze főterén egy virágokkal feldíszített ökrös szekér repül a levegőbe, máshol pedig fáklyás felvonulással vagy ördögtánccal ünnepelnek. Központi szerepe van az étkezésnek is: a menü ilyenkor általában bárányhúsból készül Jézusra utalva, van húsvéti torta is, mely egy egy sajtokkal, fűszerekkel és tojással töltött tészta, a leghíresebb édesség pedig a Colomba, egy galamb formájú kalácsszerű gyümölcsös sütemény, ami a békét jelképezi.