A Veszprémi Művész Céh képein megjelennek ismerős helyek, épületek, nagyobb ívű látképek, stilizált alakok, mitológiai formák, egyedi jelentéseket hordozó motívumok.
Perlaki Klaudia kulturális csoportvezető szerint gyakran feltesszük a kérdést: mit is jelent számunkra egy adott hely, majd praktikus érvekkel válaszolunk, ám a hely egyediségének, személyiségének leírására ritkán vállalkozunk, hiszen ez nem hétköznapi feladat.
“A hely szellemének megérzése és megragadása ihletett pillanat: tárgyiasítása, művészet.”
Veszprém az otthon, egy hely, ahol valamikor nyaraltál vagy talán a város, ahol egykor születtél. Ők hatalmasat buliztak nyáron Veszprémben, te megismerted a szerelmet, megtanultál biciklizni és először kóstoltuk a Mackóban a krémest. Találkozunk a Kossuth utcán, naplementét nézünk a Benedek-hegyen, behúzódunk a szél elől a Hősök kapujához: neked mit jelent az én Veszprémem, illetve a te Veszprémed, ami valójában a MI Veszprémünk?
- Érdemes újra és újra feltenni a kérdést: mit jelent Veszprém számunkra, s vajon miben ragadható meg? Épületekben, tárgyakban, emberekben, hangulatokban, történetekben, élményekben? A kiállított képek egyéni kötődéseket beszélnek el: minden egyes Veszprém-kép, egy szelet “Én Veszprémem” - hangzott el a megnyitón.
A Veszprém ábrázolások közül néhányat kiragadva mutatta be a tárlat szellemiségét Perlaki Klaudia. Elmondta, hogy a veszprémi vár az alkotók különböző látásmódjának megfelelően igen változatosan jelenik meg például sziluettként Kulcsár Ágnes képein, a házak szögletességét, kerekded dekorációval lágyító, napszínbe öltözött városként Tungli Zsuzsa miniatűrjein.
Zongor Gábor humoros, gyakran meghökkentő kontextusba helyezett aprólékosan kidolgozott veszprémi épületeivel, -például a zongorából ágaskodó ismerős városkép - az esztétikai élmény mellett, egyértelműen mosolyt csal a látogatók arcára. Jáger István Hősök kapuja-képeit stilizált építészeti elemek, egymásra csúsztatott textúrák jellemzik: igazi lírai kompozíció.
A sok épület mellett nem feledkezhetünk el a tájról sem, hiszen Veszprém a dombok és völgyek városa, így az épített környezet mellett a természet is kiemelt ihlető forrása volt az Óváros Art Galéria falain helyett kapott alkotásoknak.
- A természet ott van a dombhátra kúszó apró házakban és a távolban átívelő hídban Fülöp Lajosnál, Kulcsár Ágnes Benedek-hegyében is - mondta Perlaki Klaudia.
A hiánypótló kiállítás igazi élmény annak, aki jól ismeri a várost és azoknak is, akik csak betekintést szeretnének nyerni, milyen érzés veszpréminek lenni. A galéria falait szemlélve a kellemes otthonosság atmoszférája lengte be a teret, miközben az épületek - amik mellett nap mint nap elhaladunk - ismerősen, mégis eltérően jelentek meg a vásznon.
A kiállítás a szubjektív városélmények, benyomások megörökítésével eredetileg az “Én Veszprémem” nevet viselte volna, de kifejezve, hogy a tárlat alkotói nemcsak egy városhoz tartoznak, hanem egy közösséghez is végül a “Mi Veszprémünk” címet kapta. A különleges közösség, a Veszprémi Művész Céh idén 30 éves: az évfordulóra új katalógussal és két kiállítással készülnek.
