Óriási áremelés várható a kutaknál / Nem kizárt a 350 forintos dízel a nyáron • A kőolaj világpiaci ára ismét csúcsot döntött

A mai emelkedés után ismét drágulhatnak a hazai üzemanyagárak. Nyáron a hazai kutaknál akár 350 forintba is kerülhet a mától átlagosan 318 forintért kapható gázolaj literje – véli a GKI Energiakutató, amely 320 forintos benzinárat sem tart kizártnak augusztusra. Az előrejelzés valószínűségét növeli, hogy a kőolaj árfolyama újabb csúcsot döntött a világpiacon. A fekete arany ára a közeljövőben elérheti a hordónkénti 150–200 dollárt.

Mától négy forinttal kell többet fizetnünk a gázolajért a töltőállomásokon, míg a benzin literje 3 forinttal drágul. Ezáltal a Holtankoljak.hu adatbázisa szerint a dízel átlagára a kutakon eléri a 318 forintot, míg a 95-ös esetében ugyanez az érték 305 forintra növekszik. Soha ilyen drága nem volt még hazánkban az üzemanyag. S ez még csak a kezdet. A GKI Energiakutató igazgatója, Hegedűs Miklós úgy véli, augusztusig 350 forintra is felmehet a gázolaj, és 320 forintra a benzin literenkénti ára. Az időpont azért fontos, mert ilyenkor tetőzik a turisztikai szezon, valamint a nyár vége a fuvarozásban is csúcsidőszaknak számít. Hegedűs hozzátette, a dízel tartósan drágább lesz a 95-ösnél, mivel Európában a gázolaj iránti kereslet nagyot nőtt, a finomítók kapacitása viszont nem, így ebből az üzemanyagból szűkösek a készletek.

A rémisztő hazai előrejelzés nem meglepő annak fényében, hogy a kőolaj hordónkénti ára a New York-i tőzsdén tegnap ismét történelmi csúcsot döntött: immáron a 122 dollárt is átlépte. Ez még azonban messze nem a drágulás vége, hiszen a Goldman Sachs befektetési ház legutóbbi elemzése alapján 2009-ben akár 150–200 dollárba is kerülhet egy hordó a fekete aranyból. Emellett az elemzők 108 dollárra emelték korábbi, 96 dolláros átlagárra vonatkozó várakozásukat 2008-ra, a 2009-est 105-ről 110-re, 2011-re pedig az ezt megelőző 110 dollár helyett 120-at helyeztek kilátásba. Érdekes, hogy a hét elején még lefelé csordogáló árszint történelmi csúcsra emelkedéséhez sokak szerint épp a Goldman Sachs tanulmánya járult hozzá.

A befektetőház számos más okot is felsorol. Elsősorban azt, hogy az olajkitermelés növekedése nem tudja tartani a tempót a fejlődő országok rohamosan emelkedő energiaigényével. Rövidebb távon azonban a pekingi olimpia miatt is jelentős drágulással számolnak, de a már korábban lezajló amerikai turisztikai szezon beindulása is komoly árnövekedést okoz majd a következő hónapokban. Emellett a kitermelés elmúlt években tapasztalható csökkenése sem volt jó hatással az árfolyamra, hiszen Venezuela és Mexikó olajfelhozatala mára napi 3 millió hordó alá esett, Irak termelése pedig mostanában éri el az amerikai megszállás előtti szintet. A Goldman Sachs kitér a világ olajvagyonának 40 százalékát előállító Olajexportáló Országok Szervezetére (OPEC) is, amely az utóbbi időben arra hivatkozva nem növelte teljesítményét, hogy a spekulánsok miatt nőtt ilyen mértékben az ár, mivel a piac olajjal megfelelően ellátott. A tanulmány ugyanakkor rámutat, azzal nem oldódik meg a válságszerű állapot, ha ezt hangoztatják, és azt tanácsolja: inkább fordítsanak több pénzt a fejlesztésre és a kitermelés növelésére.

A kőolajár-jegyzések április 23-án tetőztek először 119,90 dolláron, megközelítve a 120 dolláros szintet. Ezután a hét második felében egy közel 10 dolláros áresés következett be. Az árcsökkenés azonban kérészéletűnek bizonyult, hiszen e hét hétfőn újabb csúcsot ért el, immáron hordónként 120,36 dolláros árszinten. Az olajárak emelkedését ezúttal nem követte a dollár más devizákkal szembeni árcsökkenése: az euróval szemben az 1,54–1,55 közötti sávban jegyzik az amerikai devizát, ami a közelmúltbeli 1,60-as szinthez képest mintegy 3 százalékos erősödést jelent. A dollár stabilizálódásának egyik oka lehet az amerikai kamatcsökkentési ciklus megtorpanása, hiszen 2 százalékos alapkamat mellett újabb kamatvágással nehéz tovább élénkíteni a gazdaságot, miközben egyre erősödik az inflációs veszély. Stabil vagy erősödő dollár mellett a további olajár-növekedés fokozottan hat azokra a fogyasztókra, akik például euróhoz kötött devizában fizetnek az üzemanyagért.

Szükséges megemlíteni, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt egy évben a kőolajárak 94 százalékos növekedését a benzinárak „csupán” 19 százalékos emelkedése követte. Ennek ellenére a gázolaj- és benzinárak rekordszinten állnak, és egy felmérés szerint az amerikai autósok 78 százaléka tart valószínűnek egy további, 20 százalékos üzemanyagár-emelkedést. Megfigyelők szerint az említett folyamatok már jelentős változásokat okoznak az amerikai fogyasztói szokásokban: fellendült a hibrid és a kis fogyasztású gépkocsik iránti kereslet, visszaesett a terepjárók forgalma. Az átlag amerikai kevesebbet autózik, és ezzel együtt kevesebbet is vásárol.

Legutóbb arról írtunk, hogy kételkedni lehet a tekintetben, hogy az elmúlt hetek áremelkedésének megvan-e a tartós alapja. A kételyek azóta oszlóban vannak. A kialakult „árbuborék” egyre inkább tartalommal töltődik fel, teret nyitva a további áremelkedés felé. Az első ok tőzsdetechnikai természetű. Az április utolsó hetében bekövetkezett közel 10 százalékos korrekció nem csapott át további profitrealizáló eladásokba, hanem új, igen agresszív vevőket vonzott a piacra. Az ilyen korrekció és annak rövid élete, valamint a trendforduló elmaradása általában az addigi trend folytatódását vetíti előre.

A kitermelés oldaláról figyelemre méltó az iraki helyzet. A török hadsereg kurdok elleni akciói az ország északi, olajban gazdag tartományaiban élő kurd lakosságot a török katonai lépéseket támogató amerikai kormány ellen hangolják. Egyes kurd vezetők az amerikaiak elleni öngyilkos akciókra buzdítanak. Tudnivaló, hogy a kurdok mindeddig barátságos viszonyban voltak az amerikaiakkal, így a helyzet ilyetén változása joggal kelt riadalmat. Irakban egyébként sem rózsás a helyzet: semmi jele annak, hogy a központi kormány pozíciói erősödnének. A siíta felkelők és a központi kormány, valamint az őket támogató amerikai erők között mindennaposak az összecsapások. A katonai és polgári célpontok elleni merényletek, támadások is nagyon gyakoriak.

Az Egyesült Államok és Irán közötti feszültséget fokozzák az iráni nukleáris programmal összefüggő félelmek. Egy esetleges megelőző csapás sem zárható ki, bár hétfőn Michael Mullen admirális, az USA vezérkari főnökei egyesített bizottságának elnöke kongresszusi meghallgatásán jelezte: a hadsereg iraki és afganisztáni lekötöttsége miatt nem örülne egy Iránnal való összecsapásnak. Ez vélhetőleg a Hormuzi-szoros – amely a világ olajellátásának fő útvonala – lezárásával járna. A Bush-adminisztráció tavaly január 27-én jelentette be, hogy az Egyesült Államok stratégiai kőolajkészleteit a következő 20 évben a duplájára, 691 millió hordóról 1,5 milliárd hordóra emelik. A minap Bodman energiaügyi miniszter szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy ez a lépés „bölcs intézkedés”. Sokatmondó kérdés, hogy a miniszter miért pont most érezte fontosnak e nyilatkozat megtételét.

Az elmúlt egy hét eseményei tehát növelték a kőolajárak további, jelentős emelkedésének esélyét. Elérhető közelségbe került a 130 dolláros árszint, de immáron nem zárható ki az eddig a fantázia – vagy a pánik – kategóriájába tartozó 150, nota bene 200 dolláros hordónkénti ár sem – mindez egy-két éven belül. Az elmúlt tizenkét hónapban az áremelkedés – 62 dollárról 120-ra – 94 százalékos volt.

közélet

szerző

Beke G. László