Gizella és István is biztos jobb kedvvel fogadta volna a huszadikai ünneplőket ebben a melegben, ha kaptak volna valami védelmet a tűző nap ellen, akár csak egy napszemüveget, ahogy az Debreczenyi János orrán is szolidan díszelgett. Az ünnepséget a polgármester úr nyitotta meg. Fontosnak tartotta, hogy az úton, amelyen őseink elindultak, mi is végigmenjünk. – Új vérszerződésre van szükség. Mindezt anélkül, hogy bárki megsérülne, és valóban a vérét kellene adnia. Nekünk, magyaroknak újra egymásra kell találnunk, és össze kell fognunk. Emlékeznünk kell őseinkre, Árpád vezérre, Géza fejedelemre és Szent Istvánra is, akik mindannyian a Magyarok érdekeit szem előtt tartva vezettek minket.
Veszprém pártatlan népünnepséggé avanzsálta az MDF berkeiben életre kelt hagyományt. A 10 órakor kezdődő koszorúzási ünnepség immár egy híján húsz éves múltra tekint vissza. Gizella királyné tiszteletére éveken át a veszprémi hölgyek, Dávid Ibolyával az élükön – az MDF-hez híven búzából fonott virág gyűrűvel – koszorúzták meg a szobrot. Mára se Dávid Ibolya, se búzakoszorú.
Kuti Csaba, aki két cikluson át a párt megyei elnöke volt, telefonon elmondta nekünk, hogy ez az ünnepség mindig is magán viselte a politikai viszonyok nyomait. A hangulatváltozások, a széthúzások megnehezítették az együvé tartozás ünneplését.
– Fontos, hogy megünnepeljük államalapításunk ünnepét. Baj lenne, ha a hétköznapok szürkeségéből nem emelné semmi a tekintetünket azokra, akikre büszkék lehetünk, és ha nem ünnepelhetnénk meg a termés betakarítását, amiért annyit dolgoztunk.
