Péntek délután barátságos labdarúgó mérkőzésen mérte össze erejét a Gizella Veszprémi SE másodosztályú női csapata a Fidelitas együttesével az Erdész utcai sportpályán.
A szakadó esőben lejátszott találkozón 7-2-re diadalmaskodtak a narancssárga-fekete szerelésben futballozó politikusok a hölgyek ellen. Mezőnyben ügyesen játszottak a gyengébbik nem képviselői, a komoly fizikai fölényben lévő (átlagban egy-másfél fejjel magasabb) legénység azonban határozottabb volt az ellenfél kapuja előtt.
A lefújást követően a meccs legjobbjával, Szijjártó Péterrel beszélgettünk, aki négy gólt lőtt a veszprémi hölgykoszorúnak.
– Mi volt a mai találkozó aktualitása?
– Ahol erős fidelitasos barátaink vannak, oda rendre ellátogatunk egy-egy meccs erejéig. Ez az együttes a 2005 és 2009 közötti Fidelitas elnökség csapata. A politikában munkatársak, az életben barátok vagyunk. A fociban pedig egy csapat. Egyikünknek sem adatott meg, hogy profi sportolók legyünk, legalább ilyenkor játszunk egy jót.
– A legutóbbi ilyen összecsapás meglehetősen balul sült el a számodra…
– A legutóbbi júniusi miskolci barátságos meccsünkön az NB I tavalyi bronzérmes lánycsapatával játszottunk. A huszadik perc környékén megpróbáltam elérni egy hosszú indítást, s egy másfél centis részleges combizom szakadást szenvedtem. Ez azt jelentette, hogy két és fél hétig feküdnöm kellett, s utána még hét hét kihagyás. Ezt követően kezdhettem el futni, s most a héten játszhattam először a budapesti kispályás bajnokságban a Fidelitas csapatában. Borzasztóan hiányzott már a mozgás, hiszen minden nap kétszer szoktam edzeni, egyszer futok és egyet kondizom.
– Honnan az alapképzettség? Hiszen azért sikerült kitűnnöd ebből a társaságból…
– Igen, vakok között félszemű a császár – szokták mondani. Korábban kosárlabdáztam és fociztam is. Emellett egy NB I-es női kosárlabda klubnak vagyok az elnöke. S az edzői iskolát is elkezdtem, ahol egy évet már be is fejeztem. Talán ezért is lehetett, hogy folyamatosan próbáltam irányítani a társakat a pályán.
– Politikusként, illetve sportbarátként hogyan értékelted a DVSC sikerét?
– A Debrecen sikere egy nagyon örömteli dolog volt. Úgy gondolom, hogy az egész ország megérdemelte, hogy valami öröm érje, hogy ha máshol nem, akkor legalább a fociban. Azt gondolom, hogy a sikerük rávilágít arra, hogy utánpótlásképzéssel, magyar játékosokkal nagyon sok sikert lehet elérni. Ezért fontos, hogy az utánpótlásképzésben az állam igen is adjon segítséget. S támogatni kell azoknak a futballakadémiáknak a rendszerét, amelyek felépültek Kispesttől Felcsútig. A Debrecen a magyar játékosokkal ért el sikert, így látszik, hogy a magyar focinak igen is van jövője, az ő sikerük erre világosan rámutatott.
– S ami a közeljövőt illeti? Például a szombat estét…
– Nagyon drukkolunk a fiúknak, hogy nyerjenek. Minden meccsre úgy kell kimenni, hogy nyerjünk. Miért ne lehetne itthon megverni a svédeket vagy a portugálokat? Hogy ha anno a Zalaegerszeg megverte a Manchestert, s a kis futballnemzetek rendre meglepetéseket érnek el nagy csapatok ellen, akkor most itt a lehetőség, hogy szép sikert érjünk el. A labda kerek, az állás 0-0-ról kezdődik, úgyhogy pont annyi esélyünk van, mint az ellenfelünknek. Szerintem a két ellenfél közül a portugálok együttese az erősebb, de hogy ha meg tudjuk verni a svédeket, akkor az olyan lelki pluszt adhat a csapatnak, amellyel a portugálok ellen is esélyesek lehetnek.
– Feltételezem, hogy a kézilabda sem áll távol tőled. A Veszprém Arénának is gyakori vendége vagy…
– Jómagam nagyon nagy MKB Veszprém szurkoló vagyok több okból is. Egyrészt az Iváncsik-testvérek miatt, hiszen ők is győriek, akárcsak én. Édesapjukkal nagyon jó viszonyban vagyok, 2006-ban segítette a kampányomat, s nem csak ezért, egyébként is nagyon nagy tisztelője vagyok Iváncsik Mihálynak. Mocsai Lajos szintén jó barátunk, a mester személye miatt is szorítok a fiúknak. De ha ezek a tényezők nem lennének, akkor is lenne két dolog, amely miatt a veszprémi csapattal szimpatizálnék. Az egyik, hogy kedvenc főnököm, Navracsics Tibor ebből a városból való, a másik pedig, hogy kedvenc barátom, Mihalovics Péter is. Úgyhogy innentől nem is nagyon szurkolhatnék másnak, túl a természetes szimpátián.
– Elérheti a gárda hőn áhított Bajnokok Ligája győzelmet?
– A legnagyobb szurkolója vagyok annak, hogy ez a csapat BL-t nyerjen. Azt gondolom, hogy amit a csapat a tragikus események után művelt, azért már illene odaadni egy BL-elsőséget. Idén pedig a jó igazolásokkal, azzal, hogy a mester egy jó csapatot tudott összeállítani, a vezetők biztosítják a nyugodt körülményeket, Európa egyik legerősebb játékosállománya jött itt létre, Európa egyik legcsodálatosabb csarnokában játszanak a világ egyik legnagyszerűbb szurkolótábora előtt minden adott a Bajnokok Ligája győzelemhez. Szerintem a tíz legboldogabb között leszek, hogy ha ez sikerül.
