A Hock Ferenc és neje, Hockné Tillier Júlia tulajdonában lévő sportegyesületnél főként gyerekeket képeznek, a 6-7 évesektől kezdve egészen a 14-16 éves ifi korosztályos fiatalokig. Utóbbiak közül a legtehetségesebb növendékek a közelmúltban bekerültek a díjlovagló országos döntőbe.
– A díjlovas versenyeken a különböző jármódokat és alakzatokat mutatnak be a lovasok. Bírálják az összképet, a ló elengedettségét, idomítottságát, s hogy szívesen hajtja-e végre a feladatot a lovasának. A kezdők futószáras ülésszépségversenyen vehetnek részt, a licences versenyzők eredményeit viszont már jegyzik. Klubunk a Wintermühle Kupa és Hat megye két régió versenysorozatban indult. A területi versenyeken nagyon jól szerepelünk, szinte mindig hozunk haza kupát. Idén két tanítványunk is bekerült a régiós versenyek döntőjébe és az országos bajnokságba – büszkélkedett Hock Ferenc.
– A gyerekek maguk készítik fel a lovakat a versenyekre. Ugyanis ehhez a sporthoz hozzá tartozik a ló ápolása, edzése és idomítása is. Az állattal való bánásmód nagyon komoly felelősséget ad a gyereknek. Lehet rajtuk látni, hogy mennyire elszántak, s mennyire szeretnék minél jobban űzni ezt a sportágat. Nagyon fontos, hogy a viadalokon egy összeszokott párost (ló és lovasa) lássanak a bírók. Ehhez rengeteg munkára van szükség a gyerekektől. Ezért a nejem irányításával pályaedzéseken és tereplovagláson vesznek részt – mondta a családfő.
A lovak szeretete szinte kódolva van a Hock család génjeibe. A szülők mellett már a gyerekeik is magukba szívták a lovas sport szeretetét.
– Korábban én is lovagoltam, de az elmúlt években inkább áttértem a fogathajtásra. Az eddigi legnagyobb sikerem egy második helyezés volt a magyar derbin. Tovább is fejlődhetnék, de az anyagiak be vannak határolva, így amit lehet inkább, a lányaimra költöm. Hogy ha el kell dönteni, hogy ők versenyeznek, vagy én, akkor inkább ők mennek el. A feleségem is és én is már gyerekkorunk óta lovaglunk, két lányunk pedig ebben nőtt fel. A tizenkét éves Zsófinak már komoly eredményei vannak díjlovaglásban, Luca pedig még csak ötéves, de már nagyon szeret a lovakkal foglalkozni. Úgy tűnik, hogy belőle is lovas lesz – mondta a büszke édesapa.
Zsófi fiatal kora ellenére a legeredményesebb, legrutinosabb versenyzője a klubnak.
– Már egészen kicsi korom óta szeretem a lovakat. Kétéves koromban kaptam egy kis pónit, azzal játszottam, gyakorolgattam egészen ötéves koromig. Hétévesen már egy nagyobb pónival indultam kisebb díjlovagló versenyeken. A lovaglást a kis pónival játszva tanultam meg és később a nagyobb pónival már sokkal jobban, gyakorlottabban tudtam lovagolni. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy nyolcéves koromban Barbi nevű pónimmal megnyertem a regionális döntőt. A legnagyobb álmom pedig az, hogy továbbvigyem a lovas iskolát, amit apukám és anyukám elkezdett, és egyszer én is országosan elismert díjlovas bajnok legyek – árulta el a család büszkesége.
